Amikor
az emberek visszautasítják a bűnbocsánatot, és továbbra is bűnben élnek, akkor
milyen messze mennek el? A negyedik fejezet tragikus beszámolója feltárja, hogy
nem csak Hofni és Fineás, de Izráel vezetői is bármit megtettek azért, hogy
folytathassák büszke, bűnös útjaikat. Meg sem kísérelték, hogy megfontolják
Isten akaratát, inkább háborúba indultak. Tetteik azt bizonyították, hogy hitük
szerint „Isten választott népének" lenni annyit jelent, hogy nem tudnak
rosszat tenni, és csakis győzhetnek.
Ezek az
események sok bölcs gondolatot juttatnak eszünkbe Isten Igéjéből. „Nem késlekedik az Úr az ígérettel... hanem
türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt,
hogy mindenki megtérjen." „Mivel nem ítélkeznek hamarosan a gonosz tettek
fölött, azért van tele az embereknek a szíve gonosz
törekvésekkel." Aki nem figyel és továbbra is makacskodik, az
elpusztul. „Saját gonoszságod ver meg." (2Pét. 3:9; Préd. 8:11; Péld.
29:1; Jer. 2:19 – új prot. ford.) Izráel elvesztette a háborút, a filiszteusok
megszerezték a frigyládát. Éli 98 éves volt akkor, mikor ezt meghallotta. Hátraesett
a székéből és meghalt. Mikor pedig a menye meghallotta ezt, idő előtt megszülte
fiát, és meghalt. De előtte még elnevezte a fiát, akinek a neve Ikábód lett,
ami azt jelenti: „odalett Izráel
dicsősége."
Később
Saul inkább megbízott Ahijában, Ikábód testvérének a fiában, aki vászon efódot
viselt és papnak adta ki magát, mint Sámuel prófétában.
Sosem lehet nagy hitünk, ha nem hallgatunk Isten prófétáira, nem engedelmeskedünk szavuknak, és nem maradunk hűségesek a kis dolgokban. Kívánom, hogy Ikábód jelentését, „odalett Izráel dicsősége" soha ne kelljen ránk alkalmazni!
David Manzano
Retired Pastor
Fordította: Rajki Dávid
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése