Bár Mózes ötödik könyve 25:7-10 azt a szégyen-szertartást
írja le, ami akkor volt esedékes, ha egy közeli hozzátartozó nem akarta elvenni
az elhunyt személy feleségét, Boáz azonban nemesen cselekszik ebben az
helyzetben. Udvariasan elkéri a rokon saruját, hogy ezzel pecsételje meg az
egyezséget. Ahelyett, hogy a közeli rokont „a saruját lehúzó”-nak nevezné el, a
történet – igen tapintatosan – nem említi az illető nevét, hogy ezzel is Isten vezetése
kerüljön előtérbe a döntésben. Urunk jósága nem munkálja senki kárát!
A történet kimenetele két okból is egyedi. Először is, Ruth
gyermekének születésekor az asszonyok Naominak gratulálnak. Ez csak addig tűnik
furcsának, míg eszünkbe nem jut, hogy az elbeszélés az ő keserű
reménytelenségével kezdődött. Erre a történetre éppúgy illene a Naomi könyve
megnevezés is!
Másodszor, az árpa bőséges aratásának előképe, ami az
előző fejezetek végén újra és újra feltűnik, itt teljesedik be, hiszen utód
születik Dávid vérvonalába. Ez pedig Krisztushoz, a mi Urunkhoz vezet – ahogy
azt mindenki tudja, aki tanulmányozta már a próféciákat. A szerelmes mesék „boldogan
éltek, míg meg nem haltak” befejezésétől eltérően Ruth története az eljövendő
Messiás ígéretével bátorítja az olvasó lelkét. Egy novella sem végződik az
irodalomban ilyen izgalmasan, vagy éppen – a prófécia ígérete feletti – ekkora
örömujjongással!
Jan Haluska
Southern Adventist University
Fordította: Kóczián Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése