Hogy Saul gyilkos
féltékenysége elől megszökjön, Dávid Ahimélekhez, a Nóbban lévő szent sátornál
szolgáló paphoz menekült. Hirtelen feltűnése meglepte a papot. „Miért vagy
egyedül. és miért nincs veled senki?” – kérdezi. Attól tartva, hogy Saul előli szökésére
fény derül, Dávid megtévesztéshez folyamodott. Azt mondta Ahimeleknek, hogy a
király küldte el egy titkos megbízással, ami miatt gyorsnak kellett lennie.
Ebben a pillanatban elhagyta a hite. Az óriás
Góliáttal félelem nélkül szállt szembe, most azonban nem tudta pontosan, mit
tegyen. Ha elmondta volna az igazat, Ahimelek tudta volna, hogy mentse meg az
életét. Mivel azonban nem akarta késleltetni őt a király küldetésén, adott neki
némi ételt és Góliát kardját, Dávid pedig sietve távozott. Az edómita Dóég,
Saul pásztorainak felügyelője azonban jelentette a történteket a királynak,
ahogyan azt a következő fejezetben látni fogjuk.
Dávidot másodszor is elhagyta a hite: Úgy
érezte, nagyobb biztonságban lesz a népe ellenségei között, mint a Saul
kormányzása alatti Izraelben. Így Ákishoz, Gát királyához menekült. Amikor
azonban Ákis tudomására jutott, hogy az izraelita hős az ő földjére jött, Dávid
nagy veszélybe került. Csak úgy menekült meg, hogy bolondnak tettette magát,
mivel abban az időben úgy tartották, hogy aki egy bolondot bántalmaz, maga is
azzá válhat.
Az Úr nagyon türelmesen és gyengéden bánik
megkísértett és megpróbált gyermekeivel, de Dávid élete bemutatja, hogy az, aki
Istenben és az Ő gondoskodásában bízik, annak sosem kell tisztességtelenséghez
és megtévesztéshez folyamodnia ahhoz, hogy megmeneküljön.
Ralph Neall
Nyugalmazott tanár és
misszionárius
Fordította: Kóczián
Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése