Ez a negyedik és egyben utolsó Salamon
Sulamitot dicsőítő költeményei közül. Az alakjának csodálásával kezdi, és felfelé
halad egészen a fejéig, míg az első ilyen dalban (4. fejezet) a leírás a mennyasszonya fejénél indul, és onnan halad
lefelé, dicsérve kedvességét. Ez a kontraszt is példája az ének elegáns,
szimmetrikus felépítésének.
Több kifejezést is használ kétszeresen ebben
a fejezetben. Itt és máshol is az ének második felében az ihletett Salamon
tapintatosan és ízlésesen beszél a feleségével való szerelme bensőséges
voltáról (pl. 7:7-8, 12-13, 5:2-5, 8:2, 14). A dal erőteljesen mutatja be az
Édenből eredő házasság teljes szépségét és örömét. A 10. vers utal a férfi
vágyára a nő után, aminek a nő tudatában van. Még az elbukott világban is
vannak házasságok, amelyek az Édenbe visznek vissza.
Ahogy a Jahve lángja: szexualitás az
Ótestamentumban című könyvben kifejtem, a pár dalban megjelenő paradicsomi
szerelme: 1. kifejezetten gyönyörű (1:15-16); 2. csodálatosan átélt 3.
szertelen ünneplés (5:1) 4. hátborzongató
kaland (1:4, 2:8) 5. tökéletes élvezet (2:3-4) 6. beteljesedés (lásd a
felsorolt verseket, és még sok másikat, akár kettősen alkalmazva). 7.
szégyenérzet nélküli és szabad (4:1-5, 5:9-7:10); 8. visszafogott és ízléses
(2:7, 3:5, 8:4 a szerelmi aktus nem kellemetlenül leírva); 9. könnyed játék
(1:7-8, 7:9) 10. romantikus szerelmi kaland (7:11-12); 11. erőteljesen
szenvedélyes (2:5, 4:9, 5:4, 7:4) és 12. lenyűgöző misztérium (6:4, 10, 8:6). A
házasság ezen jellemzőit szánja Isten minden házaspárnak, hogy örömük legyen
bennük, félelem és szégyenérzet nélkül, harmóniában az Ő szeretetteljes
szándékával.
„Uram, Istenem, hálát adok a szerelem és
házasság sokszínű ajándékáért, amit számunkra teremtettél, hogy örömöt lejünk
benne. Segíts értékelnünk és megóvnunk ezt az ajándékot! Ámen”
Richard
M. Davidson
Az
ószövetségi írásmagyarázat professzora
Andrews
Egyetem Teológiai szeminárium
Fordította:
Kóczián Ágnes
Amin!
VálaszTörlés