2014. február 10., hétfő

Mai szakasz: Prédikátor könyve 6

Ebben a fejezetben megérthetjük, amire Salamon itt ismét emlékeztet minket, és amit a Prédikátor könyvében végig hangsúlyoz.  Minden hiábavalóság.

Isten az Ő kegyelméből teljesíti az emberek minden vágyát, alkotóképességet ad nekik, tehetséget a fejlődésre és a boldogulásra, ám ők mindeme törődés birtokában sem lesznek soha képesek teljesen élvezni, amit kaptak.

Sőt, ha az emberek elutasítják Istent, e földi életük csupán az anyagi javak, mulandó dolgok megszerzésére irányuló kimerítő hajsza lesz. S ha elérték céljukat, valami újabbat akarnak megszerezni, és ez így folytatódik újra meg újra. Nem veszik észre, hogy ez egy  rövid és nagyon is véges élet.

Mint Isten fiainak és leányainak óvatosnak kell lennünk, hogy mit fogadunk el, akár a családban ajándékot, lehetőségeket, anyagi javakat, vagy pénzösszegeket, akár céllal adják, akár nem, ezekbe vethetjük bizalmunkat. Végül könnyen elfeledkezhetünk arról az Egyetlenről, akitől, valójában kaptuk mindezt.

Ezért arra hívlak most benneteket, hogy örömmel és hálaadással éljünk mindazzal, amit Istentől kaptunk. Bármit teszünk, vagy mondunk, mindenen legyen látható szép életünk alkotójának, tervezőjének, Istennek a kézjegye!

„Drága Uram, azt akarom, hogy mindem cselekedetem középpontjában Te légy. Minden a Te akaratod szerint legyen, és ne az enyém szerint! Valóban így gondolom Uram. Ámen.”

Gilberto Urcia Alberca
a Dél-perui Unió titkára
Dél-amerikai Divízió
Fordította: Csala Beáta


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése