Jeremiás prófétának ebben
a fejezetben Sedékiással, Júda utolsó királyával volt dolga, uralkodásának
kilencedik esztendejében. Nabukodonozor, Babilónia uralkodója nevezte ki Sedákiást
Júda királyává (1. vers). „De nem
hallgatott sem ő, sem szolgái, sem az ország népe az Úr szavára, amelyet
Jeremiás próféta által szólt” hozzájuk (2. vers).
Mit tehet az orvos,
ha a beteg nem akarja bevenni az általa rendelt gyógyszert? Sedékiás király
Jeremiáshoz küldte két emberét, Júkált és Sofóniást (akinek apja pap volt) a
kéréssel: „könyörögj értünk az Úrhoz, a
mi Istenünkhöz!” (3. vers). Az egyiptomi fáraó éppen akkor tervezte, hogy seregével
Jeruzsálem segítségére siet. A babiloniak a fáraó közeledtéről értesülve visszavonultak
egy időre (5. vers).
Sedákiás a siker
hamis illúzióját táplálta. Isten azonban elmondta Jeremiásnak, hogy az
egyiptomiak vissza fognak fordulni és hazatérnek (7. vers). Sedékiás és népe
elszalasztotta az alkalmat, amikor az embernek inkább egy elejétől a végéig
mindent tudó Istenbe, és nem a politikába kell bizalmát vetnie.
A babiloniak
visszatérnek és felégetik Jeruzsálemet (8. vers). Ez a biztos valóság (9-10. vers).
Amikor a babiloniak egy kis időre elvonultak, Jeremiás Benjámin földjére
indult, hogy családi örökségét kikérje (12. vers). A városkapuban észrevette őt egy őr és azzal
gyanúsította, hogy a káldeusokhoz akar szökni (13. vers). Hamis vádakkal a fejedelmek elé vitte
Jeremiást, akik annyira megharagudtak a prófétára, hogy nagyon megverették az
ártatlan embert (14-15. vers), és
fogságba vetették Jónátán írnok házában (15. vers). Jeremiás hosszú időt töltött abban a
börtöncellában (16. vers).
Sedékiás király
kihozatta, titokban a palotájába vitette, és megkérdezte, van-e kijelentése az
Úrtól (17. vers). A próféta a következő üzenetet adta át a királynak: „A babiloni király kezébe adatol”. Majd szóvá
tette a király és főemberei igazságtalan eljárását, amivel őt ártatlanul
börtönbe vetették (18. vers).
Jeremiás rákérdezett,
vajon hol vannak azok a próféták, akik azt jövendölték, hogy a babiloniak soha
nem támadják meg Jeruzsálemet (19. vers). Könyörgött a királynak, ne küldje
vissza a börtönbe (20. vers). Sedékiás király ezért elrendelte, hogy a börtön
udvarában tartsák fogva Jeremiást és minden nap adjanak neki egy cipót a pékek
utcájából (21. vers). Sedékiás úgy
gondolta, hogy ha kedves az Úr prófétájához, talán az Úr is jót tesz majd vele.
Ám a király jóindulata igen rövid életűnek bizonyult.
„Drága Istenünk!
Prófétáid naponta kérlelnek minket, hogy teljesen, feltétel nélkül adjuk át
magunkat a te szolgálatodnak. Sokunk fülének és szívének nehéz ezt hallani, ahogy
Sedékiásnak is az volt. Segíts, kérünk, hogy engedelmeskedjünk utasításaidnak,
amíg nem késő! Ámen.”
Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti egyetem
Sangju, Dél-Korea
Fordította: Csala Beáta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése