Mai szakasz: Jeremiás 31

Ez a fejezet ugyanarra a témára épül, amiről az előző részben is olvashattunk. Ez a gondolatkör a háború sújtotta, és a megszálló nemzetek által kifosztott föld helyreállítása (4., 11., és 18. vers). Ismét találkozunk a szövetség témakörével. Szemléletes képet találunk itt a babiloni fogságba vezető hosszú és fáradságos gyalogútról, amelyen a fiatalok és a többi fogoly elhaladt Ráma mellett. De a reménység üzenete is megjelenik, amely a jövőbeni jólétre utal, olyan bizonyossággal, hogy az Úr ezt mondja: „kiszabadítom őket a fogságból” (23. vers).

A helyreállítás nem csupán egy esély, hanem bizonyosság. Ilyenek az Úr tervei. Amikor Jézus Máté 24-ben eljövetelének jeleiről beszél, a közelgő nyár hasonlatát használja. Krisztus eljövetele olyan biztos, mint ahogy az évszakok váltják egymást a maguk idejében.

Akiket Isten ebben a fejezetben megszólít, komoly válsághelyzetben vannak. Megtörték a szövetség feltételeit, amelyeket Isten szabott meg, így hát az Úr megengedte a babiloniaknak, hogy megszállják Izráel földjét. Most pedig meg akarja gyógyítani őket, és haza hozni a népet. Ugyanakkor meg akarja újítani a szövetséget is.  Az egész Ószövetségben először olvashatjuk itt Isten egyszerű és egyértelmű ígéretét: „Nézzétek! Eljön az idő, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda népével - én, az Úr mondom ezt! Őseikkel is szövetséget kötöttem régen, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről, de ők azt a régi szövetséget megtörték, bár én hűséges maradtam népemhez, mint férj a feleségéhez. Az új nem olyan lesz, mint a régi - én, az Úr mondom ezt! Abban az időben ilyen szövetséget kötök Izráel egész népével: törvényemet a belsejükbe helyezem, a szívükbe írom be. Akkor Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek” (31-33 vers – ERV-HU).

Isten nem tett semmit a törvénnyel, nem mozdította el, hanem ígéretet tett, hogy segít Izraelnek, hogy teljes egészében magáévá tegye a törvényt, hogy életük minden egyes területének részévé válhasson. Isten megígérte: „… megbocsátom vétkeiket, és bűneikről többé meg nem emlékezem” (34. vers).

A föld helyreállítása, az ellenség megbüntetése, a nép hazahozatala mind értelmetlen önmagában, a szövetség megújítása nélkül. A külső reformáció önmagában értelmetlen, ha az nem az Istennel való kapcsolat helyreállításával és a jellem átalakulásával párosul.

„Drága Istenem, alakítsd át az életem, és helyezd törvényedet a szívembe. Ámen.”

Michael Sokupa egyetemi tanár

az E.G. White Kutatóintézet Igazgatója

Helderberg College, Dél-Afrika

Fordította: Liebhardt László