Jeremiás próféta ismét megkapta az Úr
üzenetét. Már majdnem sor került a helyreállításra. A próféta utasítást kapott,
hogy írjon egy könyvet mindarról, amit Isten mondott neki (2. vers). Érdekes
megfigyelni, hogy itt a 30-33. fejezetben szélesebb körben használja a költői eszközöket.
A költészetnek ez a robbanásszerű megjelenése az öröm kifejezése, hiszen ez a
rész a reményről szól.
A 30. fejezettől kezdve Jeremiás megjövendöli
Júda helyreállítását. Az emberek kétségbe voltak esve. Ezt a vajúdó nő
metaforájával írja le (5-6. vers). Ennek a szakasznak a közvetlen címzettje
Isten népe, akik azért aggodalmaskodnak, mert az Úr arra használja a
babiloniakat, hogy megbüntesse őket, „de
majd elpusztulnak pusztítóid, fogságba fog menni minden ellenséged. Ki fogják
fosztani fosztogatóidat, prédára vetem minden prédálódat” (16. vers – új
prot. ford.).
Van egy kérdés, amit fel kell tennünk: Miért
engedte meg az Úr a hitetleneknek, hogy kihasználják az Ő népét? Miért engedte
meg Isten, hogy a gonoszak munkálkodhassanak, és gonosz cselekedeteikkel
boldogulhassanak? Az Ő népének az ad reményt, hogy mennyei Atyjuk biztosítja az
igazságszolgáltatást számukra. A nemzet Isten ítéletének egy része, melyre
ugyan olyan ítélet vár. Az Úr ellenségei feletti ítélet és a kiválasztott nép
megújításának ígérete is felveti a szövetség lehetőségét: „És népemmé lesztek, én pedig Istenetek leszek” (22. vers), mely
témát részletesen tárgyalja Jeremiás 31. fejezete.
Ez a helyreállítás nem csupán anyagi,
politikai vagy nemzeti szintű, hanem ez az Isten és az Ő népe közti szövetségi
kapcsolat helyreállítása is egyben. Ha gyógyító munkát végzünk, akkor az
emberek egészségét állítjuk helyre; a szegények táplálásával az anyagi
szükségletekről gondoskodunk; az igazságszolgáltatás segítségével az
igazságtalan környezetben is fenn tudjuk tartani az Úr Igéjének eszményeit.
Mindezen erőfeszítések helyesek és elismerésre méltóak, de jelentéktelenek
mindaddig, míg nem tisztázzuk a probléma lényegét, ami nem más, mint a
Teremtőnkkel megszakadt kapcsolat. Ez a lelki szempont legyen minden cselekedet
része, akár a gyülekezetbeli szolgálatról van szó, akár az egyes tagok mindennapi
életéről, akiknek ugyanez kell, hogy legyen a céljuk.
„Drága Uram, kérlek, segíts nekem, hogy egyik
cselekedetem alkalmával se feledkezzek meg arról, hogy életem középpontjában a
Veled lévő kapcsolatomnak kell állnia. Ámen.”
Michael Sokupa
az E.G. White Kutatóintézet
Igazgatója
Heldelberg College, Dél-Afrika
Fordította: Baksa Viktória
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése