Mai szakasz: Jeremiás 6

Előfordult már veled, hogy kinyitottad Bibliádat, de nem volt kedved olvasni belőle? Velem igen. Különösen akkor érzek így, amikor egy kis szándékos bűnnel küzdök az életemben. Természetes vágyam szerint olyan messze szeretnék lenni a bibliaolvasástól, amennyire csak lehet. Tudom, hogy oldalai tanáccsal, feddéssel és fenyítéssel vannak tele. A gond az, hogy nem akarok helyreigazításban és megrovásban részesülni.

Az izraeliták is hasonlóan érezhettek. Isten a 10. versben ezt kérdezi Jeremiástól: „Kinek szóljak, és kit figyelmeztessek, hogy meghallják? Íme, fülük körülmetéletlen, és nem tudnak figyelni! Íme, az Úr szava szégyenletessé lett előttük, nem gyönyörködnek benne.”  Amikor bűnt követtem el, nem találok örömöt a Biblia olvasásában. A helyzet az, Isten nem akarja, hogy bűneinkben megmaradjunk. Ki akar emelni minket belőlük.

Egész életemben akkoriban aludtam a legjobban, amikor aktívan kerestem Isten akaratát, és hűségesen olvastam igéjét. Miközben igen messze voltam a tökéletességtől, nyugodtan pihentem Isten szerető kegyelmének tudatában, abban a meggyőződésben, hogy megbocsátást nyertem.

„Így szól az Úr: Álljatok ki az utakra, és nézzetek szét, kérdezősködjetek a régi ösvények felől” (16a vers). Miért utánoznánk az izraelitákat, akik ezt mondták: „Nem megyünk” ? (16b vers).

Imádságom: Drága Istenem! Köszönet Néked igéd olvasásának lehetőségéért! Talán nincs kedvem ma olvasni belőle, de örömmel találok nyugalmat Benned. Bocsásd meg, hogy ragaszkodom a bűnömhöz, bármilyen kicsi is az. Segíts, hogy Hozzád ragaszkodjam. Ígérem, hogy a Te segítségeddel minden nap olvasni fogom a Bibliát, akár van hozzá kedvem, akár nincs.

Andrew McChesney
Oroszországban élő újságíró

Fordította: Csala Beáta