Mai szakasz: Jeremiás 27

A prófétáknak nemcsak szóban kellett átadniuk Isten üzenetét, hanem időnként be is kellett mutatniuk azt. Jeremiás könyvének 27. fejezete egy „eljátszott” prófécia a babiloni fogság eljövendő időszakáról.

Napjainkban is előfordul, hogy egy prédikáció egy település minden lakójának figyelmét megragadja, bár manapság a világ legtöbb városában nem ez a helyzet. Míg továbbra is a prédikálás a legfőbb módszer, egyesek ötletesebb módokat találnak az üzenet közvetítésére, az emberek figyelmének felkeltésére.

Jeremiást így utasította Isten: „Csinálj magadnak köteleket, és jármot és vedd azokat a nyakadba (2. vers). Ez a fejezet azok közé tartozik, melyek Istent Teremtőként és minden nemzet uralkodójaként mutatják be. Isten uralkodik, s most a babiloniakat használja fel Júda megbüntetésére. Ez nem egy kellemes élmény Júda népének. Végül azonban Babilont is megítéli Isten a médek és a perzsák leigázó hatalma által.

Úgy tűnhet, a világ nemzetei napjainkban maguktól működnek, de valójában Isten uralkodik. Időről időre ébresztő felhívást küld, ami félreérthetetlenül Tőle származik. Időnként nagy nyomorúságokat enged meg, hogy térdre kényszerítse a népeket. Végül e Föld minden nemzete és minden egyes lakója fel fogja ismerni, hogy Isten az uralkodó.

Isten ítéletének elfogadása enyhítheti a szenvedést, büntetése elleni lázadás azonban csak súlyosbítja azt. A 12. versben így szól a bátorítás Sedékiás királyhoz: „Vegyétek nyakatokra a babiloni király jármát, és szolgáljatok néki és az ő népének, és éltek!” Ezzel a megváltó kegyelemmel igyekszik Isten helyreállítani az egészséges szövetségi kapcsolatot népével.

Előfordul, hogy egyénileg, vagy közösségileg el kell fogadnunk Isten helyreállító ítéletét. Ez történhet személyes vagy akár gyülekezeti szinten is.  El kell fogadnunk Isten fegyelmezését, s a lelki emberét, akit a Vele való egészséges kapcsolat helyreállításáért küld.

A hamis próféták azt a megtévesztő látszatot keltették, mintha Isten ügyét védelmeznék, amikor azt ígérték, hogy az Isten házából elrabolt szent edényeket a babiloniak hamarosan visszaszolgáltatják. Isten megengedte a babiloniaknak, hogy elvigyék a templomból azokat az edényeket, de ez nem jelenti, hogy jóváhagyta volna pogány isteneiket. Továbbra is Isten kezében volt az irányítás, ezért mondja: „Babilonba vitetnek, és ott lesznek mindama napig, amelyen meglátogatom őket…, és visszahozom azokat e helyre” (22. vers).

„Urunk, kérünk, segíts hinnünk a nekünk szánt tervedben és abban, hogy a helyreállítás ígéreted szerint bekövetkezik.  Ámen.”

Michael Sokupa

egyetemi tanár, az E.G.White Kutatóintézet igazgatója,

Helderberg Kollégium

Dél-Afrika

 Fordította: Csala Beáta