Mai szakasz: Jeremiás 23

Nagy felelősséggel jár, ha lelki vezetők, különösen, ha lelkészek vagyunk. Az édesapám nyugalmazott pásztor, és további öt nagybátyám, akik szintén nyugalmazott lelkészek, kivéve egyet. Ehhez a listához adjuk még hozzá a testvéreimet, a sógoraimat, és egy fiamat, akik szintén lelkészek. Továbbá vannak még további lelkészek, akiket a közeli barátaimnak nevezhetek, különösen a jelenlegi lelkészem. Szóval meg tudom érteni azt a hajtóerőt, ami ezeket az embereket motiválja, hogy Isten szolgálatába álljanak.

Jeremiás könyvének ez a fejezete a lelki vezetőkhöz szól. Az előző néhány fejezet a nemzet politikai vezetőihez szólt. Most Isten a pásztorokról és a nyájról beszél. Milyen az, amikor egy személy kiáll Istenért az emberek előtt? Mit jelent az, mikor Isten nevében beszél? Lehetséges félremagyarázni Isten szavait, lehetséges helytelenül bemutatni Őt, és hamisan prófétálni a nevében? Lehetséges kicsinyes szándékkal, hanyagul használni Isten nevét, hogy hitelessé tegyük a céljainkat? Isten problémákat helyez kilátásba azon lelkészek számára, akik félrevezetik a népét.

A lelki vezetés kudarcai közepette a Szentlélek Jeremiáson keresztül egy fénysugarat vitt a sötétedő világba. Ahogy megjövendöli, hogy Isten saját maga fog új pásztorokat állítani a népe élére, akik vigyázni fognak rájuk, egy gyönyörű messiási próféciát vetít előre.

 „Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és támasztok Dávidnak igaz magvat, és uralkodik, mint király, és bölcsen cselekszik és méltányosságot és igazságot cselekszik e földön. Az ő idejében megszabadul Júda, és Izráel bátorságosan lakozik, és ez lesz az ő neve, amellyel nevezik őt: Az Úr a mi igazságunk!” Határozottan szükségük volt az igazságra, ahogyan nekünk is szükségünk van.

Az erkölcstelenség különösen hatékonynak bizonyul Isten szavának semlegesítésében. Bár elkötelezettek vagyunk Isten iránt, mégis fogékonyak vagyunk az ilyen kísértésekre. Jeremiás idejében a hamis próféták és papok vitték az embereket lefelé a lejtőn, amit „szörnyű dolognak” hívtak és ahol ezt a helyzetet Sodomához és Gomorához hasonlították. Ezek a dolgok a mai időkre is ugyanúgy érvényesek.

Ez a fejezet ténylegesen Isten szavának igazságáról szól a hamis beszédekkel szemben, melyeket szintén Istennek tulajdonítottak. Azt mondani, hogy Isten szomorú emiatt a helyzet miatt, ez csak a tények enyhítése lenne. Remegve olvastam, hogy „Ezért íme, én elfeledlek titeket, és kigyomlállak titeket, és a várost, amelyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, elvetem az én orcám elől.”

Jeremiás mély fájdalmat érez a helyzet miatt. „Megkeseredett az én szívem én bennem, az Úrért és az ő szent igéjéért.” Ő átlátja a következményeket. Csapásként sújtott rám ez a szövegrész, hogy „ellopják a szavaim” és többféleképpen is megtehető ez, de egy ezek közül kiemelkedik, ez pedig az álszenteskedés. Egy dolgot mondanak, de egy másikat csinálnak. (Bort isznak és vizet prédikálnak.) Jézus figyelmeztette a tanítványait erre, mert az írnokok és a farizeusok tettei nem voltak összhangban azzal, amit mondtak. (Lásd Máté 23:2-3.)

Más képet mutatunk a gyülekezetben és megint mást a mindennapi életben? Gondolataink összhangban vannak Isten szent szavával? Isten vágya az, hogy megszabadítsa népét a laodíceai állapotból, ahol fél lábbal az egyházban, fél lábbal pedig a világban vagyunk.

Az én imádságom érted és értem ma az, hogy mint lelki vezetők és hittestvérek hűen kezeljük Isten szavát, és ültessük át a mindennapi gyakorlatunkba, tetteinkbe. Ezek azok a szavak, melyek a Mindenható igaz fiaivá és lányaivá fognak bennünket formálni!

Dan Houghton 
Hart Kutatóközpont
Kalifornia

Fordította: Rajki Dávid