Egy olyan világban élünk, amelyben az
emberiség gyakran találja magát szembe a gonosz minden irányból érkező erőivel,
ahol még az otthonok sem biztonságos helyek, és a saját természetünk is csapdát
állít nekünk. De bátorító az a tudat, hogy odafordulhatunk Istenhez, aki
Atyánk, aki mindenható gondoskodó és védelmezője népének, aki szereti az
igazságot, de szereti a kegyelmet is.
Azonban ezrek tartják nehéznek kapcsolatba
lépni Istennel, mint Atyával, mert összefüggésbe hozzák Őt a domináns férfi
alakokkal (néha az anya játssza ezt a szerepet), akiknek nyers,
engesztelhetetlen modora és tettei fizikailag és érzelmileg okoztak sérelmet
nekik. Isten tudja azt, hogy a vele való kapcsolatunk meggyógyulhat és
vigasztalást kaphatunk, ha mi, mint Isten népe életünkkel olyan tisztán
tükrözzük szeretetének gondoskodó voltát, ahogy az a 6-13. versekben leírva
található.
A szülési fájdalom a hitehagyó Izrael feletti
végső ítélettel és a Templom pusztulásával kezdődik (6. vers). Izrael
pusztulásának fájdalmából és Jézus Krisztusnak a golgotai kereszten tapasztalt
gyötrelméből születik meg Isten szerelemgyermeke a Keresztény egyház. Az „Újszülött
egyház”, amely zsidó gyökerekből ered, Isten országává alakul (56:1-8) és az a
küldetése, hogy a világ végső határáig terjeszkedjen, amelynek nincsenek
etnikai, földrajzi és nemzeti határai. Isten saját karjaiban dajkálja az új
Jeruzsálemben. Ott az egyház békében táplálkozik és elégszik meg, iszik és
örvend dicsőségének bőségén (11. vers)
Isten ellenségeit a „parázna” vezeti (Jel
17:1-5), aki a népek tetteit és gondolatait mozgatja (18. vers) korszakokon át
a hitehagyó istentisztelet által. Követői „maguk választották meg útjukat, és
förtelmes bálványaikban gyönyörködtek” (3.vers). Ők szelet vetettek és Isten
gonoszok elleni haragjának viharát fogják learatni (15. vers). Tűz ítéli meg
őket, az a tűz, amelyet maguk gyújtottak meg saját rossz döntéseikkel.
Miközben Isten népét az Ő szeretete
oltalmazza, nem érzéketlenek a szenvedésekre, amelyek velejárói annak az
országnak, amely „már létezik, de még nem érkezett el”. Megpróbálja és
megtisztítja őket az a tüzes próba, amely mindazokra jön, akik a föld színén
élnek (Jel 3:10), de a maradék túléli ezt (16, 19. vers). Szeretetteljes életük
erőteljes tanúság azok számára, akik kiábrándultak a hamis imádat megbabonázó
tetteiből és gondolataiból (18. vers), így Isten nagyobb aratást tud megvalósítani
minden nyelvből, népből és nemzetből neve dicsőségére (18-21. vers; Jel 7:9).
A 66. fejezetben az ég és a föld „Új Éggé és
Új Földdé” alakul. Végül azzá lesznek, amit a Teremtő mindig is akart: „A menny
az én trónusom, a föld pedig lábam zsámolya” (1. vers – új prot. ford.). Isten
népe szintén átalakult. Megtisztultak a megpróbáltatások tüzében. „Hanem erre
tekintek én, aki szegény és megtörött lelkű, és aki beszédemet rettegi” (2.
vers). Végül az egész világegyetem elnyeri szombati nyugalmát. A tiszta,
átoktól mentes univerzumban a megváltottak az Urat fogják szolgálni, és az
egész örökkévalóságon át a megváltás csodálatos művén fognak elmélkedni!
Aleta Bainbridge
Társszolgálatok
koordinátora
Sydney
és környéke Egyházterület, Ausztrália
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése