Néhány éve egy hasonló szituációban voltam,
mint az izraeliták Jeremiás könyvének megírása idejében.
Zambiában és Zimbabwében illetve Indonéziában
adventista misszionárius szülők neveltek fel, akiktől megtanultam, hogy
mennyire fontos Isten vezetésének a keresése attól a naptól kezdve, amikor
megtettem az első lépéseimet. Tapasztalhattam csodálatos válaszokat az imáimra
a vadonban, például a rodéziai függetlenségi háborúban, mielőtt elértem volna a
hazámat, az Egyesült Államokat, mikor is a szüleim 15 éves koromban
visszaköltöztek oda.
Miközben Isten törvényeinek általam kigondolt határain újra meg újra átléptem, megszakítottam minden kapcsolatomat Istennel, és 23 éves koromban egymagam ott ragadtam Oroszországban. Azonban tíz évvel később felismertem, hogy az életem Isten nélkül sokkal rosszabb. Ezért – életemben először – komolyabban elkezdtem keresni Isten akaratát. Keserűen tekintettem vissza az elpazarolt 33 évemre, és elgondolkodtam, hogy tartogat-e még valamit Isten számomra.
Isten szavai Jeremiáshoz akár pontosan nekem is szólhatnak: „Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé” (Jeremiás 1:5).
Isten mindegyikünket már azelőtt ismert, hogy az anyaméhben növekedtünk volna. Mielőtt megszülettünk, Isten már megáldott minket, és hív minket, hogy osszuk meg az üzenetet a bűntől való megváltásról és a reményről, hogy hamarosan visszatér.
Ima mindannyiunk számára: „Szerető Istenem, köszönöm, hogy előre tudtál a létezésemről, mielőtt még akár szüleim gondolatában is megszülettem volna. Köszönöm, hogy megáldottál engem édesanyám méhében. Áldj meg ma is, hogy elvethessem a te bűnbánatról és reményről szóló igéd magvait mindennapi életemen keresztül! Legyenek a tetteim a Te élő szavad. Ámen.”
Andrew McChesney
Oroszországban élő újságíró
Fordította: Rajki
Dávid
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése