Egy imádság száll a
Menny felé „Emlékezzél meg Uram…!” (1.
vers), ami Istenbe kapaszkodást
jelent. A Jeruzsálem és a templom
lerombolását követő szenvedésben, a sötétségben, mely úgy tűnt elválasztja a túlélőket
az Úrtól, valaki így szólt: „Emlékezzél meg…!”
Jeremiás ismeri a Szentírást. Tudja, hogy amikor az Úr megemlékezik, akkor történni
fog valami népe érdekében. (Vö. 1Móz 8:1; 19:29; 30:22; 2Móz 2:24; 6:5). A
nyomorúságot és a katasztrófát ellensúlyozza az Úr örökkévalósága: „Te Uram örökké megmaradsz” (19. vers).
Isten időzítése
tökéletes, igazságossága átformáló, türelme örökkévaló. Ő nem feledkezhet el
rólunk (20. vers), mert úgy szeret bennünket, mint a kisbabáját gondozó
édesanya (Ézs 49:14-15). Egyedül Ő képes átalakítani bennünket. „Téríts vissza, Uram, magadhoz, és visszatérünk”
(21. vers).
Személyes küzdelmeink
és életünk sötét pillanatai között a Jeremiás Siralmainak versei emlékeztetnek,
hogy Isten nem tűnt el csendesen. Ő mindig a közelünkben van. Nem ment
szabadságra, és nem is dobott minket a szemétdombra. Igazságossága mindig
átformáló, türelme és hosszútűrése örökkévaló (2Móz 34:6-7). Ő nem haragszik, hanem
alig várja, hogy segítségünkre siethessen.
„Emlékezzél meg” ma
Isten jóságáról és megváltó kegyelméről!
Gerald A. Klingbeil, D.Litt.
az Adventist Review és az Adventist World
folyóiratok társszerkesztője
kutató
egyetemi tanár
Andrews Egyetem
Fordította:
Csala Beáta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése