Ebben a fejezetben Jeremiásnak Júda utolsó
királyával, Sedékiással van dolga. Uralkodásának 11. éve előtt Nabukodonozor
visszatér Jeruzsálembe, felégeti a várost és a templomot, és fogságba viszi a
népet, beleértve Sedékiást is.
Jukál, Safátiás, Gedáliás, Passúr és mások
hallották, amit Jeremiás mondott: ha a babiloniakhoz mennek, életben maradnak,
de ha nem, kard által halnak meg. Ha ellenállnak, a város biztosan Babilon uralma
alá kerül. Ez volt az Úr üzenete. Mindazonáltal ezek a hivatalnokok, köztük
Jukál, aki korábban arra kérte Jeremiást, hogy imádkozzon a királyért, most
kételkedtek Isten szavában. A királytól Jeremiás halálát kérték. Ő volt az
elsőszámú közellenség. Sedékiás király a Jeremiásnak tett ígérete ellenére
hagyta, hogy ők döntsenek sorsa felől, mintegy Poncius Pilátus álláspontra
helyezkedett. Így Jeremiást a börtön udvarán lévő verembe vetették. Jeremiás
belesüllyedt a gödör alján lévő sárba.
Itt született Jeremiás siralmai 3. fejezete „Körülkerített,
hogy ki ne mehessek”
(JSir 3:7). Egy etióp szolga a király udvarában, aki érzékeny volt mások szenvedéseire,
meghallotta mindezt, és megindult a szíve Jeremiáson. Ebed-Melek gyorsan a
Benjámin-kapuhoz szaladt, ahol Jeremiásnak először volt összetűzése az
őrséggel, és a király elé ment. Elmondta a királynak, hogy az emberek gonoszul
cselekedtek, és ha a király nem tesz valamit, Jeremiás meg fog halni, mert
nincs kenyere és vize. A király hallgatott rá, és 30 embert adott a keze alá,
hogy kihúzzák Jeremiást a veremből. Ebed-Melek elment a kincstartó ház alá, és
régi ruhadarabokat hozott elő kötélnek. Így Jeremiást kiemelték a gödörből és a
börtön udvarán lakott ezután.
Sedékiás király
az Úr házának harmadik bejáratához rendelte Jeremiást, és újra megkérdezte
tőle, mi fog történni. Jeremiás őszinte volt a királlyal, de tudta, ha
megmondja az igazat, az az életébe kerülhet, és ha tanácsot ad a problémák
megoldására, nem fognak rá hallgatni.
A király
titokban megesküdött Jeremiásnak, hogy nem öli meg őt, és nem szolgáltatja ki
őt azoknak, akik az életére törnek. Jeremiás megismételte a korábbi üzenetet:
ha Sedékiás megadja magát a babiloniaknak, élni fog, és a várost nem égetik
fel. Sedékiás azt mondta fél, hogy a Babilonba ment zsidók meg fogják ölni, de
Jeremiás biztosította, hogy nem árthatnak neki.
Ha megadja magát, minden rendben lesz, de ha
nem, feleségei és fiai a babiloniak kezébe kerülnek, a város pedig lángoktól
pusztul el. Ahelyett, hogy követte volna Jeremiás Istentől származó utasítását,
halálosan megfenyegette: „Senki se tudjon e szókról, és nem halsz
meg!” (24. vers).
A király
biztosította, hogy Jeremiás megmenekülhessen üldözői kezéből. Mivel titokban
találkoztak, a beszélgetés tartalmáról Jeremiásnak azt kellett mondania, azért
esedezett a királyhoz, hogy ne vesse újra tömlöcbe őt. Így, amikor a
hivatalnokok a tárgyalásról faggatták, ő ennyit mondott nekik, így életben
maradt, és a börtön udvarán lakott addig a napig, amelyen a babiloniak
elfoglalták Jeruzsálemet.
Drága Istenünk!
Add, hogy amikor az Igéd hatást gyakorol ránk,
cselekedjünk annak megfelelően, és ne próbáljunk előle kitérni, kiegészíteni,
figyelmen kívül hagyni vagy elutasítani az életünkre vonatkozó üzenetet,
ahogyan Sedékiás tette. Ámen.
Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti
Egyetem
Sangju,
Dél-Korea
Fordította:
Kóczián Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése