Mai szakasz: Eszter 10

Eszter könyvének rövid záró fejezete azzal a biztos jellel kezdődik, hogy a válság és az ezt követő háború ellenére, Perzsiában bizonyos dolgok úgy maradtak, ahogyan régen voltak. Ahasvérus király adókat emelt az egész birodalomban és a szigeteken. Talán ez egy olyan törekvés volt, hogy pótolja azokat a pénzalapokat, amelyeket soha nem kapott meg Hámántól. Több mint valószínű, ez a királynak egy betegsége volt, hogy folyton kedvenc emberének akart kedveskedni, vagyis önmagának.    

Ez a fejezet arra emlékezet bennünket, hogy Márdokeus felhatalmazását megerősítették, és fel is jegyezték a médek és perzsák krónikáiba. Márdokeus nem akart hatalmat, és nem engedte meg, hogy hatalmi helyzete megmérgezze az értelmét, mint elődjének Hámánnak. Isten egy jó embert helyezett befolyásos pozícióba, és tette által nemcsak a zsidó népet áldotta meg, hanem az egész Perzsa birodalmat. Megérdemelte ezt a pozíciót.  

A záró fejezet nem említi Eszter nevét. Azt kell feltételeznünk, hogy további élete, mint királynő ugyanolyan volt, mint az első öt esztendő. Miután elhárítja a borzasztó válságot, még mindig ugyanannak a férfinak a felesége. Márdokeus még mindig vigyáz rá, és gondoskodik róla, csak azzal a különbséggel, hogy most már a bent a királyi udvarban és nem a kapun kívülről. Nem tudunk arról, hogy Eszternek gyermekei születtek volna, megöregedett volna és boldogan halt volna meg. Csak életének egy részét ismerjük – a legbátrabb és a legnehezebb – és talán a legjobb részét. Életének legszebb szakaszában ismerhettük meg őt.

Jean Boonstra
Voice of Prophecy

5 Mózes 23

A katonaságban megfigyelhető volt a hanyagság a higiénia és a tisztaság kérdéseiben. Az itt leírtak kiegészítik az 3Móz 15-ben adott higiéniai és tisztasági törvényeket. Észrevetted azonban, hogy Mózes miért adja ezeket a szabályokat? „Mert Istened, az ÚR veled jár a táborban, hogy segítségedre legyen, és kezedbe adja ellenségeidet; legyen azért a táborod szent” (15. vers).

Az Úr Isten, a Föld és az ég Teremtője, közöttük szeretett volna járni (lásd még: 3Móz 26:12). Isten ugyanúgy velünk is együtt szeretne járni. Énokot gyakran emlegetjük úgy, mint azt a személyt, aki Istennel járt, és ez valóban így is volt. Amiről azonban csak ritkán beszélünk az az, hogy a világmindenség hatalmas Istene is kész volt Énokkal járni. Isten pedig nem is tudta volna egyértelműbben kifejezni ezt a szándékát, mint úgy, hogy Jézust küldte el Földünkre Immánuelként - „ami azt jeletni: velünk az Isten” (Mt 1:23).

Megfigyelted, hogy amikor két ember rendszeresen együtt jár, akkor éppen felépítenek vagy ápolnak egy csodálatos kapcsolatot? Énok „határozott céllal tanulmányozta Isten jellemét. Ő nem a saját útját követte, hanem igyekezett saját jellemét a mennyeihez illeszteni.” (E.G. White Bibliakommentár, 1. kötet, 1087 o.)

Drága Istenem, Mózeshez hasonlóan az én egyetlen kérésem is ez: „Mutasd meg a te dicsőségedet [jellemedet]”, és segíts megtisztítani az életem rendetlen és tisztátalan területeit!

John Ash

Chinese Union Mission

Hong Kong

Fordította Kóczián Károly