Mai szakasz: Jób 1

Jób Ábrahám kortársa lehetett, aki körülbelül Krisztus előtt 2000-ben született. Tisztán látott az áldozatok fontosságával kapcsolatosan, valamint az engesztelő áldozatok, és a mennyei Szentély kérdésében is. Ezek mind szükségesek az üdvösség útjának megértéséhez. Mózes nagyformátumú történelmi leírásában Jóbot módos gazdaként mutatja be. 7000 juha, 3000 tevéje volt, valamint 500 marha és 500 nőstény szamár is hozzátartozott hatalmas gazdaságához, ami nagyon komoly vagyon volt.

Jób fiai és lányai gyakorta mentek vendégségbe egymás házához. Tudjuk, hogy nem fogyasztottak alkoholt, sem pedig sertéshúst ezeken az alkalmakon. Ugyan Jób nem tudott semmi olyasmiről, amivel gyermekei bűnt követtek volna el, mégis imádkozott és áldozott értük már kora reggel (ulay hatheu) „...hátha vétkeztek az én fiaim" (Jób 1:5). Amikor a bor szót (13. vers) a Biblia negatív értelemben használja, akkor erjedt borról van szó, de amikor nem említi romboló hatását, akkor a szőlővessző tiszta gyümölcséről beszél.

Tudjuk, hogy Isten minden cselekedetét a Szentélyből irányítja, és hogy ez volt az a hely, ahová Istennek fiai és Sátán is mentek, hogy Istennel beszéljenek (6. vers). Sátánnak bejárása volt Krisztushoz kereszthalála előtt, de azután már nem (Ellen G. White: A megváltás története. Budapest, 2000, Advent Kiadó. 20-21. oldal). Jób Könyvében sátán célja az volt, hogy beszámoljon Isten teremtményeinek érdemeiről és még inkább bűnösségükről. Amikor Isten Fia megkérdezte sátánt, hogy látta-e Jóbot, hogy milyen tökéletes (8. vers), akkor válasza nemleges volt. Sátán nem nagyon figyelt a jó dolgokra. Istent okolta, és azt mondta, hogy Jób csak azért hűséges, mert Isten különös mértékben megáldotta, nagy vagyont adott neki, és kiemelte kortársai közül (10. vers). Szeretett volna lehetőséget kapni arra, hogy elbuktassa.

Sátán azt gondolta, hogy Jób fellázadna Isten ellen, ha a dolgok visszájára fordulnának az életében. Gyors egymásutánban hatalmas csapások sorozata érte Jóbot, a Sabeusok elhajtották marháit és szamarait, tűz emésztette meg a juhokat és Jób szolgáit, a káldeusok elhajtották a tevéit, hatalmas szél döntötte Jób gyermekeire elsőszülött bátyjuk házát. Mind odavesztek. Megdöbbenésében Jób hat dolgot tett: felállt, megszaggatta ruháit, megborotválta a fejét, a földre esett, imádta Istent, szólt és áldotta az Istent beszédében. Isten elégedett volt Jób reakciójával, Sátán viszont nem. Jób ugyanis nem vétkezett, és nem vádolta Istent.

Drága Istenünk!

Azt kérted tőlünk, hogy így imádkozzunk: „Ne vígy minket kisértésbe”. Most már tudjuk, hogy miért. Add nekünk Jób erejét, hogy jó időkben is, és próbáink közepette is azt tudjuk mondani: „Áldott legyen az Isten, mert minden nehézségemet ő öleli át irgalmával. Éppúgy, ahogy engemet is életem minden napján.” Jézus nevében, Ámen.

Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, South Korea

Fordította: Liebhardt László

5 Mózes 24

Isten azt mondja Malakiás 2:16-ban: „Gyűlölöm azt, aki elválik feleségétől”. És Jézus is rámutatott, hogy Mózes engedélye, ami lehetővé tette, hogy válással vessenek véget a házassági kapcsolatnak, csakis „szívetek keménysége” miatt adatott, majd hozzátette:  „de kezdettől fogva nem így volt”.  Valójában vannak más jogos válóokok is a hűtlenségen kívül (ld. 1Kor 7:15, 2Móz 21:10-11, 26-27). De amit a legfontosabb észben tartani, hogy mind Mózes, mind Jézus szerint az Istennel való kapcsolat hiánya eredményezi a válást.

A legszembetűnőbb a fejezet hátralevő részében olvasható rendelkezésekkel kapcsolatban az, hogy Isten mennyire komolyan foglalkozik a társadalom peremére szorultakkal, különösen a szegényekkel, idegenekkel és jövevényekkel, árvákkal és özvegyekkel.

A gyűjtögetés törvénye a Biblia szerinti (köz)jólétet írja le: adj a szegényeknek lehetőséget, hogy dolgozzanak, hagyd meg a kimaradt, lehullott gabonaszálakat nekik; ne végy el mindent még akkor sem, ha az jogosan téged illet, hanem hagyj valamit a szegényeknek és a jövevényeknek. Ezzel, az ott jelentéktelennek tűnő törvénnyel először 3Móz 19:9-10-ben találkozunk. Magyarázata pedig így hangzott: mert „Én az Úr vagyok, a ti Istenetek”. Az Ő természete jó szívvel adni bőséges tárházából másoknak, még azoknak is, akik talán nem érdemlik meg. Adj valakinek lehetőséget rá, hogy dolgozzon (összeszedje a lehullott búzát), és ez képessé teszi arra, hogy megőrizze a méltóságát.

„Szerető Istenünk, a legtöbbünknek nincs földje vagy szőlője manapság, ezért kérünk, segíts, hogy megtalálhassuk a módját, hogy gyakorolhatjuk a nagylelkűséget!”

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong

Fordította Kóczián Ágnes