Mai szakasz: Jób 3

Ebben a fejezetben Jób elkezd állapotán töprengeni. A tudósok szerint ezek a szakaszok „költői beszélgetések” sátánnal, mintegy művészi bemutatás részeként. Amit azonban szem elől tévesztenek, az az, hogy sátán keze átnyúlik a harmadik fejezetből a negyedikbe, azzal, hogy megjelenik Elifáznak (Jób 4:1.). Sátán felhasználta Jób barátait csapásainak súlyosbítására. Tehát ők csönden voltak, és most Jób kezdett beszélni. A zsidó Talmud szerint a vigasztalók addig nem szólalhatnak meg, amíg a gyászoló el nem kezdi a beszélgetést.

Tehát Jób a születése napjával kezdi a panaszkodást. Ellentétpárokat használ: nappal és éjszaka (3. vers), sötétség és fény (4. vers), felhő és koromsötétség (5. vers), nem megjelölt nap (6. vers), ne legyen örvendezés (7. vers), legyen nyugtuk és átkozzák meg a napot (8. vers), sötétedjenek el a csillagok és ne legyen hajnal (9. vers). Mindezt az ő születése napja miatt. Azt kérte, hogy Isten ne törődjön az ő születésével (4. vers).

Jób szeretné, ha valaki megmondaná neki, hogy mi értelme van a létezésének, mi volt születése célja (11-12.vers). Azt mondja, hogy ha születésekor meghalt volna, akkor igazi szombati pihenésben lenne része (13. vers). A szombati pihenés másik jelentése a 17. versben található, miszerint ott megszabadulnak a haragtól, a foglyok megkönnyebbülnek, nem hallják a börtönőr hangját, a szolgák megszabadulnak uraiktól.(18-19.vers). A szombat, illetve a pihenés harmadik jelentése a 26. versben található, vagyis megkönnyebbülés, nyugalom és szabadulás a nyugtalanságtól.

A zsidó értelmezés szerint Jóbnak a jószágai elvesztéséről szóló hírek miatt nem volt nyugalma, a tűz hírét hallva nem volt békessége, a tevékről szóló hírek miatt nem volt pihenése, és ünneplő gyermekei elvesztése miatt lett beteg. A zsidó értelmezés nem helyes. Szeretteinek és javainak elvesztése mindenkinek nagyon nehéz. Jób viszont azt mondja, hogy bárcsak soha meg sem született volna és ne kellett volna a szombati béke és áldás nélkülözésétől szenvednie az életben.

Jób azon tanakodik, hogy Isten miért nem előzte meg a gonoszt, bár Istent nem vádolja. Végül is mi az élet célja, ha az egész világot elnyered, azután mindent elveszítesz? Miért ad egy szerető Isten további életet a megkeseredett szívűeknek? (20. vers) Az ősi görög színpadokat háromszintesre építették: a felső szint a mennyet, az alsó az alvilágot, a középső pedig a mindennapi életet mutatta be. A nézőközönségnek teljes képe volt, mert ők láthatták a fönt és az alul végbemenő szellemi harcokat, amelyek hatással vannak a mindennapi életre.

Jób könyve azért íródott, hogy bepillantást adjon nekünk a mindennapi élet feletti és alatti szintekre is. Jób agóniája teljesen híján volt a mennyei lázadás megkezdőjéről és cselszövéseiről való ismereteknek.  De mi, az olvasók tisztában vagyunk vele, és jól látjuk az egészet.

Drága Istenünk! Napi tragédiák és zűrzavar közepette élünk, melyek befolyásolnak minket. Köszönjük neked Mózes történelmi leírását Jóbról, ami elmondja nekünk, hogyan kell a szenvedést és a fájdalmakat életünkben kezeli. Ámen.

Koot van Wyk
Kyungpook National University
Sangju, South Korea

Fordította: Csala Beáta

5 Mózes 26

A „zsenge” a learatott gabona első adagjára vonatkozik, amelyet Istennek adtak. Érdekes az, hogy az első zsengék ünnepét akkor vezették be, amikor még Izrael népe a pusztában vándorolt, ahol nem volt termőföld, így termés sem. Abban a hitben ünnepelték meg, hogy Isten be fogja vezetni az Ő népét arra a földre, amit megígért.

Lelki értelemben az, hogy valaki az első zsengét Istennek adta, azt jelentette, hogy elismeri, minden jó dolog Istentől van és minden az Istené. Az első zsenge felajánlása az isteni gondviselésben való bizalom kifejezője is volt; ahogy az első terményekről gondoskodott, úgy fog gondoskodni a többiről is, amire szükségük van.

Az első zsenge felajánlását mind a három fő zsidó ünneppel kapcsolatosan megemlíti a Biblia (4Móz 28:16; 2Móz 23:16; 3Móz 23:10). Isten azt akarta, hogy gyermekei évente ne csak egyszer, hanem többször is kifejezzék hálájukat az Ő bőséges áldásaiért. Hálás lelkületet kell tanúsítanunk Isten áldásainak bőséges és állandó záporáért.

Az Újtestamentum hét alkalommal említi az első zsengét, és mindig jelképesen. Noha az Újtestamentumban nincs parancs az első zsengével kapcsolatosan, tudjuk, hogy Isten szereti a jókedvű adakozót. A keresztényeknek adniuk kell javaikból az egyház munkájának és missziójának támogatására. Az izraelitákhoz hasonlóan nekünk is adnunk kell. „Adjatok, néktek is adatik” (Lk 6:38).

„Drága Istenem, adj ma lehetőséget arra, hogy adakozhassak és segíts, hogy jó kedvvel tegyem ezt.”

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong