Mai szakasz: Eszter 5

A pompába öltözött királynő, Eszter, bejelentés nélkül jelent meg a királyi palota belső udvarán, szemben a királyi palotával, ahol férjének trónja állt. A király szíve még mindig vonzódott feleségéhez, ezért kinyújtotta felé aranypálcáját. Így a terv egyik része sikerrel teljesült: amikor Eszter megérinthette a felé nyújtott aranypálcát, tudta, hogy élete megmenekült. Most népének életét kellett megmentenie.

A király – jelleméhez híven – szenvedélyesen reagált, a királyi udvar minden alattvalója hallatára felajánlotta Eszternek, hogy bármit neki ad, akár még fele királyságát is. Eszternek három napja volt, hogy véghezvigye tervét, és tartotta is magát ehhez, így alázatosan meghívta a királyt és Hámánt egy lakomára a rezidenciájára.

A finom ételek elfogyasztása után a király megerősítette ajánlatát, miszerint megadja azt, amit Eszter kér. Eszter egy újabb lakoma-meghívással válaszolt – a következő napra. Vajon miért nem mondta meg Eszter, mit szeretne, talán elvesztette a bátorságát? Meglehet, ez a második lakoma is tervének része volt. Nagyon nehéz dolga volt. Meg kellett kérnie a királyt, hogy tegyen semmissé egy visszavonhatatlan rendeletet, mondjon le a hatalmas pénzösszegről, és fogadja el a tényt, hogy egyik főembere egy gyilkos manipulátor – és mindezt úgy, hogy megtudja: felesége becsapta őt az elmúlt 5 évben származásával kapcsolatban. Egy kellemes éjszakai pihenés és egy kicsivel több idő volt a nő egyetlen reménye arra, hogy valamelyest tompítsa a nyilvánvalóan kemény csapást.

Hámán vígan hagyta el a lakomát. Ám amint a palota kapujához ért, nagy felháborodás érte. Márdokeus a posztján állt, és nem hajolt meg előtte, makacsul kitartott, nem félt tőle. Hámán büszkeségén csorba esett, és minden öröme elszállt.

Hámán magához hívatta feleségét és barátait, és büszkén emlékeztette őket hatalmára, pozíciójára, gazdagságára és gyermekei számára. Mesélt nekik a lakomáról, és arról, hogy a királynő senki mást nem hívott meg a másnapi lakomára csak őt és a királyt. De mégis panaszkodott, hogy addig semmi más nem számít, amíg Márdokeus él. Barátai Márdokeus felakasztását javasolták neki. Hámán ismét megnyugodott – megrendelte az akasztófát, ami rövidesen el is készült.

Hámán büszke ember volt, és az volt legnagyobb gyengesége, hogy képtelen volt élvezni az élet jó dolgait egyetlen kellemetlenség, Márdokeus miatt. Milyen gyakran vagyunk mi is olyanok, mint Hámán! Legtöbben mérhetetlen sok áldást kapunk, mégis engedjük, hogy egyes dolgok – ebből a szempontból most mindegy, hogy jelentéktelen, vagy fontosabb ügyek – , megakadályozzanak bennünket abban, hogy boldogok legyünk. Úgy gondoljuk, boldogok leszünk, ha otthagyjuk a munkánkat; megtaláljuk lelki társunkat; testvérünk kigyógyul a rákból; elég pénzt keresünk; vagy megjavul az egészségünk. Az élet nehézségei nem szabad, hogy megakadályozzanak abban, hogy  boldogok legyünk és szeressük Istent – a jelenben. A nehézségek, amelyek a Krisztusnak odaszentelt élet részét képezik, valójában boldoggá tehetnek bennünket,  míg a büszkeség és az adott körülmények sohasem!

Jean Boonstra
Voice of Prophecy

Fordította: Baksa Viktória

5 Mózes 18

A többi törzstől eltérően a papok és a léviták – azaz Lévi törzsének tagjai – egyáltalán nem kaptak földterületet, hiszen nem jutott idejük gazdálkodásra. A szolgálatukra kellett összpontosítaniuk. Fenntartás nélkül Istenben kellett bízniuk.  Miért? Mert az Úr az ő örökségük (lásd: 5Móz 18:2). Ugyanígy Isten mai szolgáinak sem szabad engedniük, hogy világi ügyek elvonják őket szolgálatuktól.

Isten mindenféle okkult és mágikus gyakorlatot is szigorúan megtiltott gyermekeinek (lásd 3Móz 19:26, 31). Az okkult tevékenységek körébe már akkor is rengeteg gyakorlat tartozott. A gonosz erők ma is elvarázsolt területükre akarják csalni a férfiakat és nőket. Még a látszólag oly’ ártatlan kíváncsiság is olyan helyzetbe juttathatja az embereket, hogy észre sem veszik, máris a gonosz hatalmában találják magukat, ahonnan Isten közbelépése nélkül nem tudnak megszabadulni.

Mózes egy másik prófétáról is beszélt, aki egy napon majd nyomdokaiba fog lépni. Akkor, és majd később, Jézus idejében is világosan értették a hallgatók, hogy itt nem egy hétköznapi prófétáról van szó. Olyan prófétának kell lennie, akinek közvetlen bejárása van Istenhez – olyan, amilyen Mózesnek volt. (5Móz 34:10). Az Újtestamentumban sok utalás történik arra, hogy Jézus volt az a próféta. Az Apostolok Cselekedetei 3:22-23 pedig konkrétan idézi ezt a szakaszt annak bizonyítékaként, hogy Jézus volt a Mózes által megígért próféta.

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong