Mai szakasz: Jób 39

Isten még mindig beszél Jóbhoz. Mózes leírja Isten Jóbhoz intézett üzenetét, és ebben a fejezetben Isten, mint egy biológia tanár, aki végigvezeti a diákjait egy hat állatból és madárból álló listán, bemutatva különlegességeiket és csodás tulajdonságaikat. Jób megkérdezi Istent, hogy tudja-e, hogy miért úgy teremtette ezeket az állatokat, ahogyan teremtette. Az állatok a következők: zerge és szarvas (1-4. vers); szamár (5-8. vers); vad bivaly (9-12. vers); strucc (13-18. vers); ló (19-25. vers) és sas (26-30. vers). Olyan az egész, mintha elvinnének bennünket az állatkertbe.

Az 1. versben kapcsolat fedezhető fel két párhuzamos mondatrész között, amely úgy kezdődik, hogy „Tudod-e?" és úgy végződik, hogy „Megfigyelted-e?" Isten azt is megkérdezi Jóbtól, hogy meg tudja számolni a hónapokat, amelyekben ezek az állatok vemhesek. Jób feladata volt, hogy ismerje juhait és kecskéit, a korukat és az időt a fogantatástól születésükig. Jób és szolgái feljegyzéseket készítettek erről. Jób előre tudhatta, hogy ezek az állatok hol fognak megelleni, és hogy a kicsinyek mikor nőnek fel és mikor hagyják egy anyjukat, akihez soha nem térnek vissza (3-4. vers).

Dr. Sang-ne Kim a Sahmyook egyetem igazgatója 2013-ban elmondott egy prédikációt az ember és az állatok közötti különbségekről és kihangsúlyozta: „az állatok nem ismerik fel a szüleiket és nem térnek vissza hozzájuk." Tehát hogyan lehet igaz az evolúció? Isten az emberbe más tulajdonságokat plántált, mint az állatokba, és természetesen Jób, Mózes és Isten is tudta.   

Aztán Isten rátér a második állatra, a szamárra (5. vers). A rabbik nem voltak biztosak abban, hogy ez a vers a vadszamárra vonatkozik-e, mert ezek a pusztában a „szikes földön” élnek. Más tudósok azt vélik, hogy ezek a versek valamiféle vadmadárról beszélnek (5-8. vers). A lényeg ez: Isten választ vár Jóbtól arra a kérdésre, hogy ismer-e olyan állatot, amely örül a szabadságának és a pusztában a szikes földön él. Ezt az állatot nem érdekli a hajcsár kiáltozása, hogy álljon félre. Szereti a hegyeket, minden zöldet megtalál, és kineveti a városi sokadalmat (7-8. vers). 

A harmadik állat, amelyről Isten beszélni akar Jóbnak, a vadbivaly, vagy egyesek szerint az orrszarvú vagy a bölény. Isten meg akarja tudni Jóbtól, hogy a bölény megszelídíthető-e (9. vers). Használhat-e Jób egy kötelet, hogy szántásra fogja a bölényt? Hatalmas ereje hasznos lehet-e Jób számára? (10-12. vers). A válasz nemleges. Miért? Isten vadállatnak teremtette és nem arra, hogy háziasítsák és az embert szolgálja. A tehén szelíd, a bölény vad. 

Aztán Isten rátér a negyedik állatra a struccra, amely büszke és vidám. Egyes rabbik úgy vélik, hogy ezek a versek a gólyáról vagy a keselyűről szólnak, mások valamilyen hatalmas madárra gondolnak, vagy éppen egy pávára. A strucc a földben hagyja a tojását (14. vers). Isten megkérdezi Jóbot, hogy tudja-e, hogy a strucc elhagyja a tojását és nem gondol arra, hogy egy elefánt vagy valamely mezei állat lába széttörheti (15. vers)? Vajon tudja-e Jób, hogy a strucc keményen bánik fiaival (16. vers)? A lényeg, amire Isten rá akar mutatni, ez: Ő ültette a struccba ezeket a furcsa tulajdonságokat. Nem az evolúció eredménye. „Mert Isten megtagadta tőle a bölcsességet, nem részesítette értelemben” (17. vers – új prot. ford.). Vajon Jób látott-e már olyan esetet, amikor a strucc kineveti a lovat és annak lovasát és gondolkodott-e azon, hogy miért vannak ezek a tulajdonságai, amelyet nem a környezetéből kölcsönzött (18. vers)?

Az ötödik állat, amelyet Isten Jób figyelmébe ajánl, a ló. Isten megkérdezi Jóbot, hogy ő adta-e a lónak az erejét, és ő ruházta-e fel a nyakát sörénnyel? Isten alkotta úgy a lovat, hogy ugorjon, mint egy szöcske, hogy örüljön erejének és kikapálja a völgyeket (19-21. vers). A ló „neveti a rettegést, nem remeg, nem fordul vissza a kard elől" 22-23. vers – új prot. ford.). Nem fordul vissza a sófár (a trombita) hangjától (24. vers). Vajon Jób tudja-e, hogy a ló messziről megérzi a csata illatát, a vezérek dörgő hangját és a harci zajt (25. vers)? Isten adta a lónak a szépséget, az erőt, a bátorságot, az energikus izgatottságot, a jó hallóképességet és a türelmet. Hogyan illeszthető ez bele az evolúciós elméletbe?

Isten a hatodik állathoz ér: az ölyvhöz vagy sashoz (26-27. vers). Ezeknek a ragadozó madaraknak a tulajdonságait Isten adta nekik a teremtéskor. Az ölyvnek nagy szárnyai vannak (26. vers) és vándorol „kiterjeszti szárnyait dél felé (26. vers). A te parancsodra repül? (27. vers). A sas magasan repül és a fészkét magas bevehetetlen várnak építi. Szeret a magas sziklákon lakni (28. vers). Vajon tudja-e Jób, hogy Isten adta a sasnak a jó látó képességet vagy rájött-e arra, hogy a fiókái tudják hová nézzenek, és ahol a dög van, ott teremnek (29-30. vers).

Isten az állatokat különleges tulajdonságokkal teremtette, amelyek sokszínűségről, leleményességről, gondoskodásról tanúskodnak,  nem pedig egyhangú ismétlődésről. Mindez rendkívül érdekessé teszi az életet ebben az ellenséges világban.

Drága Istenünk!

Lenyűgöző az a csodálatos gondoskodás, amelyet irántunk gyakorolsz, és az hogy letekintést adsz az állatvilág különleges tulajdonságaiba, amelyek meglepnek bennünket. Köszönjük, hogy tanítasz és vezetsz bennünket. Ámen.

Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea

Bírák 4

Mire a Bírák 4-ik fejezetéhez érkeztünk, Isten már legalább három különböző pogány ellenséget használt fel arra, hogy fegyelmezze Izráelt, és minden egyes engedetlenség következményeként fokozatosan nőtt a az elnyomások hossza: Kusán-Risathaim, 8 év; Eglon, 18 év; majd Jábin, 27 év. A szabadításokban egy sémát láthatunk, hogy Isten nem ígéretes személyeket használ fel: Éhúdot, aki balkezes volt; Samgart, aki egy ökörösztökével 600 filiszteust ölt meg; és egy feleséget, Jáélt (nem Bárákot, a hadvezért, se nem valamelyik katonáját a tízezerből), akit név szerint tiszteltek, mert megszabadította Izráelt Siserától. Isten különböző eszközeiben a gyengeség a közös nevező, az a feltűnő tulajdonság, amely által Isten legnagyobb cselekedetei megvalósulnak.

Gyengének érzed ma magad? A saját engedetlenséged összetörte a lelkedet? Ne csüggedj el!  Isten nem csak fegyelmezi azokat, akiket szeret, hanem gyönyörködik megszabadításukban. Kész vagy felajánlani gyengeségedet Istennek?  Ő nem csak azt tervezi, hogy megment Téged, hanem azt is, hogy képessé tegyen arra, hogy te is megmenthess másokat.

Brennon Kirstein,

A Southern Adventist University káplánja

Fordította: Rajki Dávid