Mai szakasz: Zsoltárok 20

A 20. és 21. zsoltárban a harci zsoltárok kombinációját találjuk meg. A 20. zsoltárról azt állítják, hogy ezt énekelték csata előtt, a 21-et, pedig, ami ünneplő ének, csata után énekelhették. Az előbbi várakozásokkal teli volt, amely arról szólt, mi mindent tegyen Isten az Ő népéért, míg az utóbbival megünnepelték azt, amit tett értük. Mivel Isten akarata volt a középpontban, számolhattak az Úr oltalmával, és azzal, hogy ígérete szerint képes megadni, és meg is adja azt az eredményt, amire népének szüksége volt. Nem volt helye kétségeknek és tétovázásnak, teljes bizonyosságuk lehetett, ami bizakodóvá tette a katonai akció hangulatát.

Isten volt a király főparancsnoka, a király pedig a csatába vonuló csapatok tábornoka és vezetője. E zsoltárnak a szépségét Isten jelenléte és győzelme adja, ami már a csata előtt bizonyos. Amíg Isten emberei engedelmesek voltak, és hűségesen hívták segítségül az Urat, addig jogosan hihettek Isten útmutatásában és jelenlétében. Ez a biztonság olyan lelkületet eredményezett, amely sziklaszilárd bizonyosságban nyilvánult meg, s ez ragályos volt.

A győzelem elemei a mai hívők életére is alkalmazhatók. A jó és a rossz közötti nagy küzdelem ma is zajlik, Isten ígéreteire és Igéjére támaszkodhatunk, nyilvánvalóan bízhatunk és hihetünk a győzelemben. A győzelemre vágytak Isten emberei akkor; erre vágynak és törekszenek ma is. A kultúra és a történelmi időszak más, de az elköteleződés elvei ugyanazok. Isten népének tagjai szóban és tettben egyaránt valósítsák meg a 20-21. zsoltárban megfogalmazott elveket, miközben előretörnek a harcban a hatalmasságok és erők ellen (lásd Ef 6:10-18)!

Közbenjáró ima: Az első vers a közbenjáró ima erejére emlékeztet bennünket. Amikor a vezetés kivitelez, vagy éppen megtervez egy programot Istenért, a hűséges hívők imádkozzanak értük, és a munka eredményességéért! Amikor a hívők tudatosan imádkoznak Isten Igéje szerint, akkor nagy dolgok bekövetkeztét várják. Ugyanez az elv érvényes olyankor is, amikor a hívők személyes problémákkal és aggodalmakkal néznek szembe. Istent keresik imában egyénenként, és közösségileg is. Ha Istent szólítjuk, idézzük az Ő Igéjét, igényeljük ígéreteit, akkor joggal várjuk a győzelmet, mint az ősi Izrael népe is.

A szentély ereje: Ez egy utalás arra, hogy a segítség a szentélyből érkezik, ahol Isten szolgál értünk, és ez nagyon tanulságos. Ezek a konkrét helyre irányított és pontosan megfogalmazott imák biztonságérzettel töltenek el, mert tudjuk, hogy hol van Isten, és mit tesz értünk. Van egy barátunk a magasságban, aki törődik velünk és harcainkkal. Az is érdekli, mi a szívünk vágya, milyen célokat tűzünk ki, és segít megvalósítani, ha azok megegyeznek az Ő isteni tervével. Biztosak lehetünk abban, hogy mindvégig fogja a kezünket, és végül minden javunkra válik.

Vezetőség: Miközben e zsoltárt írta, Dávid kétség nélkül Józsuétól kapta a bátorítást, Izrael egyik első vezetőjétől, aki jó példát mutatott arra, hogyan harcoljunk Istenért. Izrael csatáiról – többek között – a Pátriárkák és próféták című könyv 474-475. oldalain olvashatsz (Budapest, 1993, Advent Kiadó).

Erőt adó mondatok: A 20. zsoltár számos kifejezést tartalmaz, amit Isten emberei hatékonyan fel tudnak használni lelki harcaik közepette.

1) Az erőforrás elérhető számunkra a nehéz időszakokban: „Hallgasson meg téged az Úr a szükség idején”  (2. vers).

2) Krisztus által szabadon járulhatunk Istenhez a szent helyen, aki segítséget nyújt követőinek. „Küldjön néked segítséget a szent helyről" (3. vers).

3) Mindaz, amit Isten országáért áldoztunk, nyereségként szerepel majd a nehéz időkben. „Emlékezzék meg minden ételáldozatodról” (4. vers).

4) Isten érzékeny a mi vágyainkat és céljainkat illetően. „Cselekedjék veled szíved szerint, és teljesítse minden szándékodat" (5. vers).

5) Jézus nevében erő van, amely motivál és lelkesít. „A mi Istenünk nevében zászlót lobogtassunk" (6. vers).

6) A hívő sziklaszilárd biztossággal tud mozogni és cselekedni. „Most tudom, hogy az Úr megsegíti felkentjét” (7. vers).

7) A hívők határozottan másképp közelítik meg a hadviselést, mint a többi ember a világban. „Ezek szekerekben, amazok lovakban bíznak; mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg" (8. vers).

8) A végeredményt hittel már elkönyvelhetjük, még mielőtt a csata elkezdődött. „Azok meghanyatlanak és elesnek; mi pedig felkelünk és megállunk" (9. vers).

A győzelem biztos: Egy idős portás türelmesen várt, amíg a diákok befejezték a meccset a tornateremben. Nyugodtan üldögélt, a Bibliát olvasva. Egy nap az egyik diák megkérdezte, hogy mit olvas. A férfi így válaszolt: „A Jelenések könyvét.” A diák meglepődve kérdezte, hogy egyáltalán érti-e amit olvas. „Ó, igen” – válaszolt a férfi magabiztosan. „Értem." Erre a diák megkérdezte: „És mi a lényege?" A gondnok gyorsan válaszolt: „Az, hogy Jézus győzni fog."

Delbert W. Baker
a Generál Konferencia alelnöke

Fordította: Rajki Dávid