Mai szakasz: Zsoltárok 11

Egyszer egyik családtagom ellen a megyei hatóság vizsgálatot indított hamis vádak alapján. Ez elég nagy fájdalmat és törést hozott az életünkben. Sőt, sokszor még lehangolóbb volt, ahogy az emberek „vigasztalni” próbáltak.

Ez a zsoltár erre az élethelyzetre összpontosít. A nehézségek közepette talán csak Isten mindentudásának és igazságos ítéletének tudata az egyetlen vigaszunk. A világon csak néhány igazi menedék van, és igazán megnyugtató, ha tudatosítjuk magunkban, hogy Isten a teljes képet látja, álláspontja pedig pártatlan.

A világ olyan gyorsan és felületesen ítél! Isten teljes alapossággal ismeri a jót és a rosszat is. Végül pedig látni fogjuk az Ő arcát, azt az arcot, ami tele van szeretettel és könyörülettel. Milyen csodálatos ígéret!

Lisa Clark Diller
a Southern Adventist University

történelem és politikai tudományok karának tanszékvezetője

Fordította: Rajki Dávid

Bírák 18

Bírák könyve első fejezetében azt olvashatjuk, hogy a kánaáni föld meghódítása még nem fejeződött be teljesen (1:26-27). Ez a szakasz leírja, hogyan jutott örökségéhez Dán törzse Kánaán északi részén. Az, hogy a lévitát Manassé (vagy talán Mózes; 18:30) unokájaként azonosítja ez a szakasz, arra utal, hogy ezen események a Bírák korszakának az elején mentek végbe. Mindazonáltal a történet középpontjában nem Lais (a későbbi Dán) városának elfoglalása áll. A történet szerepe, hogy elmondja, hogyan alakított ki Izrael legészakibb törzse egy hamis izraelita vallást, ami annyira jól felépített volt, hogy egészen az asszír fogságig fennmaradt, egy olyan bálványimádó vallást, amely maga után vonta a fogságba vitelt.

Míká és a Dán nemzetségéből valók története is kihangsúlyozza a Bírák könyvének fő motívumát: „nem volt király Izraelben” és „mindenki azt tette, ami helyes volt az ő szemei előtt”. Az Urat kellett volna királyuknak tartaniuk, de az izraeliták elutasították, megrontották vagy elfelejtették törvényének minden tanítását, ami romboló következményekkel járt. Mind Míká, mind a dániak azt gondolták, kisajátíthatják Isten áldásait az által, ha felállítják saját szentélyüket, mintegy versengve (szembeszállva) az eredetivel Silóban. Ha valakinek ebben a történetben, akkor Jonathánnak, a papnak tudnia kellett volna mi a helyes, ám őt egyáltalán nem zavarja a bálványimádás gondolata, sőt örül a lehetőségnek, hogy a hamis vallás főpapja lehet (18:20, 30).

Míká és a dániak története rablással és bálványimádással kezdődik, és azzal is végződik. Csakúgy, mint Sámson történetében, egyik bűn a másikat vonja maga után és a bűnök erkölcsi következménye az idő múlásával egyre rosszabb lesz. A bűn bűnt szül, és a bűn jutalma mindig halál. Bár a Dán törzséből valók sikerrel járnak, nem szabad összekevernünk a sikert Isten jóváhagyásával. Elgondolkodva ezen a történeten imádkozzunk azért, hogy Isten segítsen megtörni a bűn sablonját az életünkben. Emlékezzünk rá, hogy van királya Izraelnek, és hogy Krisztus a mi örökségünk!

Justo E. Morales

Southern Adventist University

Fordította: Kóczián Ágnes