2013. szeptember 20., péntek

Mai szakasz: Zsoltárok 44

A zsoltáríró elbeszéli Isten régi nagy tetteit, és panaszkodik a jelen balsorsára; de töretlen hittel imádkozik szabadításért.

A kórus hangos kiáltással adta elő ezt a dalt az egész nép nevében. „Hallgass meg minket, ó, Isten! Fülünkkel hallottuk, amit atyáink beszéltek el nekünk. Mózes megparancsolta a szüleinknek, hogy mondják el nekünk az összes szertartás jelentését. Hallottuk a történeteket, a rendelkezéseket, a törvényt és a végzést” (lásd 5Móz 6:20).

Valóban, Mózes ismét átvette a néppel mindezeket a rendelkezéseket, mielőtt meghalt. Józsué elismételte a történeteket, és megbizonyosodott, az emberek megértették, hogy mindenért Istennek tartoznak hálával. Miután a fogságból visszatértek, Nehémiás is elismételte a történeteket (Neh 9:24). Ám pontosan, ahogy itt a zsoltáríró kiált fel elkeseredésében, kérdezve, hogy hol van Isten a jelen nyomorúságában, Isten más emberei is így aggodalmaskodtak. „Hol vagy? Miért nem hallgatsz meg bennünket?”

A 60. zsoltár 12. versében Dávid keresi a választ a kérdésre. „Miért vetettél el minket, és miért szórtál szerte?”  A krónika második könyve 20. fejezetének 14-15. versében Jósafát emlékezteti Istent az addigi tetteire. Aztán az Úr Lelke rászállt a lévita Jahaziélre, aki így szólt: „Ne féljetek, … mert nem ti harcoltok velük, hanem az Isten.” Jósafát megújult hittel küldi a kórust a hadsereg előtt. „Bízzatok az Úrban a ti Istenetekben, és megerősíttettek; bízzatok az ő prófétáiban, és szerencsések lesztek!” (2Krón 20:20) Amikor Szanhérib követei gúnyolták, Ezékiás is ezt kérdezte: „Hol vagy? Most miért nem vagy itt?” Ézsaiás magát Krisztust látta. „Mint a bárány, amelyet mészárszékre visznek.” (Ésa 53:7)

Figyel Isten? Meghallgat bennünket? Gondoskodik rólunk?

Ő figyel, és megvált bennünket!

Urunk, kérünk, javítsd az emlékezetünket, hogy látva, mi mindent tettél a népedért a múltban, emlékeztess bennünket, miszerint értünk is, a mi egyéni életünkben is mennyi csodálatos dolgot tettél, és hogy számíthatunk rád, mert újra meg újra megóvsz minket a viszontagságban! Ámen.

Helen Pyke
nyugdíjas tanár,
Southern Adventist University
Fordította: Csala Beáta

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése