Amikor Dávid és
emberei odaérték Ciklágba, rémületükre a várost felperzselve és üresen
találták. A feleségeik és gyermekeik odavoltak, és ők mind sírtak. Dávid
emberei keserűségükben már a király megkövezését fontolgatták.
Dávid azonban nem feledkezett el az Úrról
ebben a válságban. Ebben a fejezetben az Úr neve négy versben is említésre
kerül (6, 8, 23 és 28). A 6. versben így olvassuk: „Dávid azonban erőt
kapott Istenétől, az Úrtól” (új prot. ford.). Most eszébe jutottak az Úr
ígéretei és az a rengeteg alkalom, amikor Isten megmentette őt a múltban.
Az Úr nem hagyta magára Dávidot a harcban,
így amikor a vele lévő Abjátár papon keresztül megkérdezte az Urat, ezt a
választ kapta: „Üldözd, mert biztosan utoléred, és még kiszabadíthatod őket”
(8. vers – új prot. ford.).
A katonák egy félholt egyiptomi rabszolgát
találtak a sivatagban bolyongva, akit otthagyott az ura. Ő vezette el őket a
rablócsapat táborához. Dávid a négyszáz emberével alkonyatkor támadt rájuk, és
egész éjjel harcolt, egészen másnap estig. Elpusztította az amálekitákat, azt a
négyszázat leszámítva, akik tevéken elmenekültek. Megmentette az összes
feleséget és gyermeket, valamint igen nagy zsákmányt is szerzett.
Dávid, amikor visszatért Ciklágba,
megosztotta a zsákmányát tizennyolc várossal és faluval, akik támogatták őt az
útja során. Két csoport azonban, a keílaiak és a zífiek nem kaptak semmit, mert
ők megpróbálták Dávidot elárulni Saulnak.
Ha Saul elpusztította volna az amálekitákat
egészen, amikor az Úr erre utasította, a ciklági csata meg se történt volna.
Ahogy később láthatjuk, a 30. fejezet Dávid
sikeréről emlékezik meg, amikor bízott az Úrban; míg a 31. fejezet Saul
kudarcáról és haláláról tanúskodik, mert ő nem bízott az Úrban.
Ralph Neall
Nyugalmazott professzor és misszionárius
Fordította: Kóczián Károly
1 Mózes 7
1 Mózes 7 egy ismerős bibliai
kijelentéssel kezdődik: "Ezt mondta az Úr Nóénak: Jöjj be ... a
bárkába" (1. vers angolból fordítva). A Bibliában elejétől végig ott
találjuk Isten hívását: „Jöjj!” Jézus így hív: "Jöjjetek énhozzám
mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak
titeket" (Máté 11:28). A Biblia utolsó könyvének
- a Jelenések könyvének - utolsó fejezete ezt a kegyelemteljes
hívást közli:"És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És aki
hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik, jöjjön el..." (Jel 22:17). Jézus hozzáteszi: "azt, aki hozzám
jő, semmiképpen ki nem vetem" (Ján 6:37).
Isten hívása Nóé felé, hogy jöjjön a
bárkába, a megváltás, a biztonság és a szabadítás hívása volt. A gondoskodására
szóló ígérete aznapra, holnapra és örökre szólt. Reményt adott Nóénak a világ
zűrzavarának közepette. Jézus isteni hívása nekünk is reményt ad. Az Ő mentő
bárkájában megváltást, biztonságot és szabadulást találunk. Mondd el néhány
mondatban, hogyan találtál Jézus Krisztusban egy mentő bárkára!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése