A gonosz elérte, amit akart az endori
boszorkány Saul vereségéről szóló jövendölésével: Saul kétségbe esett a Gilboa-hegyi
csata előtt. Mivel nem volt megfelelő állapotban ahhoz, hogy vezesse a
csapatait, a jövendölés beteljesedett. Izraelt megverték a filiszteusok, és
Saul három fiával és fegyverhordozójával együtt elesett a csatában.
Saul bukása katasztrófa volt neki és a népe
számára is. Amikor a filiszteusok másnap megtalálták a holttestét, lefejezték
és kifüggesztették Bétseánnak, egy olyan erődjüknek falára, amely az ország
közepén foglalt helyet, és a bírák nem hódították meg korábban. A fejét és a
fegyverzetét egyik templomukban helyezték el, isteneiknek áldozva. Saul serege
szétszóródott, a környező városok lakói elmenekültek, és a filiszteusok elfoglalták
otthonaikat.
Az, hogy a holttestet nem temették el, hanem
keselyűk prédájává tették, a lehető legsúlyosabb megbecstelenítés volt. Az
egyetlen fényes pont ebben a fejezetben Jábes-Gileád vitézeinek bátorsága. Saul
megmentette őket uralkodása elején, és most ők kockáztatták az életüket, hogy
tisztességesen eltemethessék őt Jábesben.
Mit tanulhatunk ennek az embernek a tragikus
végéből, aki valaha Szentlélekkel teljes ember volt? Három dolgot emelnék ki: óvakodjunk
attól, hogy megszomorítsuk az Úr Lelkét, óvakodjunk a féltékenységtől, amely
Saul esetében őrizetlenül hagyta királyságának határait, amíg Dávidot üldözte;
és őrizkedjünk attól, hogy ne teljesítsük Isten általunk ismert parancsát.
Ralph Neall
Fordította: Kóczián
Ágnes
1 Mózes 8
Gondolj bele, milyen lehetett az a
bárkában töltött viharos negyven nap és negyven éjjel, miközben zengett az ég,
cikáztak a villámok és a hullámok ide-oda dobálták a bárkát! Nóénak és
családtagjainak bizonyára hevesen vert a szíve, és összeszorult a gyomra a
félelemtől. Szorongásuk ellenére azonban hitük által nyugalmat találtak Isten
oltalmazó karjaiban. Nyugodt bizodalommal voltak még a vihar közepette is.
Tudták, hogy Isten nem feledkezett meg róluk. Biztosak voltak abban, hogy
vigyázó szemét rajtuk tartja, miközben a bárkát a viharos hullámok
dobálják.
1 Mózes 8 első versében a bizonyosság
visszhangzik: "Megemlékezék pedig az Isten
Noéról" (1. vers). Az élet viharaiban Isten nem
feledkezik meg rólunk. A próbákban nem hagy magunkra. Az élet legnagyobb kihívásai
közepette nem vagyunk kozmikus árvák. Próbáinkban az Ő jelenléte ad erőt.
Ugyanaz az Isten, aki bevezette Nóét és családját a bárkába, mindvégig
oltalmazta őket, majd kivezette őket egy derűs, új jövőbe. Amikor Isten szavát
hittel fogadjuk, engedelmeskedünk parancsainak, és cselekedjük akaratát, akkor
bennünket is egy reményteljes jövő felé vezet.
- Mark Finley
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése