Az előző fejezet már felfedte előttünk, hogy
Dávid megnyerte az emberek szívét, ahogyan megsiratta Abner elvesztését. Most
eljött az idő, hogy helyreállítsa Izrael királyságát.
A Beerótból származó Rimmon két fia
meggyilkolta Isbósetet álmában, majd lefejezték. A fejet elvitték Dávidnak,
gondolván, hogy jó hírt visznek. De Dávid nem jutalmazhatta meg őket egy ilyen
árulásért, ami ráadásul Izrael trónjához segíti őt. Elrendelte, hogy a két
gyilkos vezért végezzék ki. Ennek során Dávid megmutatta, hogy Isbósetet igaz
embernek tartotta, és tisztelettel temetette el. Isbóset halála és temetése
volt az utolsó lökés az északi királyság összeomlásában, valamint Dávid trónra
lépése Izráel és Júda felett is a küszöbön volt.
Észrevehetjük a következetlenséget Dávid viselkedésében,
amikor Isbóset gyilkosaival tárgyalt, és amikor a saját unokaöccsével, Joábbal,
aki Abner gyilkosa volt. Úgy tűnik, hogy Dávid gyenge volt, amikor a saját
családtagjaival kellett tisztességesen és nyíltan beszélnie. Ez a tendencia a
későbbiek során is megfigyelhető saját fiának, Absolonnak a lázadásánál és
halálánál. Az sosem becsületes, ha különbözőképp kezeljük a családunkhoz
tartozó bűnös embereket, mint azokat, akikhez nem fűz minket rokoni kötelék.
Samuel Wang
Kelet-Ázsia
Misszióközpont Taiwan
Fordította: Rajki
Dávid
1 Mózes 12
Az Úr
Ábrahámnak tett ígérete 1 Mózes 12:2-ben évszázadokkal korábban keletkezett, és
újabb örökérvényű igazságot nyilatkoztat ki. „Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás
leszel” (új prot. ford.) Az
áldásokat, amelyeket Isten nekünk ad, nem szabad önző módon felhalmoznunk. Azért
kapunk áldást, hogy áldás legyünk mások számára. Azzal, hogy megosztjuk az
Istentől kapott áldásokat, az Ő nevének szerzünk dicsőséget.
"És megáldatnak te benned a föld
minden nemzetségei" (3. vers). Isten megáldotta Ábrahámot
azért, hogy ő is áldás legyen mások számára. Ő megáld bennünket azért, hogy
családunk áldásban részesüljön rajtunk keresztül. Így leszünk Isten áldásainak
csatornáivá a körülöttünk élők számára.
Az
áldás és a bukás útjai nagyon közel vannak egymáshoz. Ábrahám megrontotta
becsületességét azzal, hogy feleségét, Sárát testvérének mondta. Hitének hiánya
majdnem tragédiába torkollott. Ahogy a Fáraó kijelentette: "feleségül vehettem volna őt" (19. vers angolból
fordítva). Ábrahám hitetlensége oda vezethetett volna, hogy elveszti azt, akit
a legjobban szeret. Évekkel később Ábrahámot Isten hasonló hitpróba elé
állítja. Vajon most hinni fog Istenben, hogy Sára gyermeket fogan idős korában?
Amikor egy ponton elbukunk, Isten újra és újra visszavezet bennünket ugyanabba
a helyzetbe. Az Úr iskolájában nem ugorhatunk át, és nem hagyhatunk ki egyetlen
leckét sem. Istennek hála, Ábrahám végül átment a vizsgán, és mi is átmehetünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése