Mai szakasz: 2 Sámuel 7

Ebben a fejezetben láthatjuk, hogy Dávid szíve vágya volt templomot építeni az Úrnak. Amikor elmondta Nátánnak a prófétának, hogy mi van a szívében, Nátán így bátorította: „Eredj, s valami a te szívedben van, vidd véghez, mert az Úr veled van” (3. vers). Azon az éjszakán azonban az Úr megszólította Nátánt, és üzenetet küldött Dávidnak. Így szólt az Úr: „Házat akarsz-é nékem építeni, hogy abban lakjam? ... avagy szólottam-é csak egy szót is Izráel valamelyik nemzetségének ... mondván: Miért nem építettetek nékem czédrusfából való házat?”  (5-7. vers). Majd az Úr felsorolta mindazokat a dolgokat, amelyeket Dávidért tett a múltban hozzátéve, hogy „... feltámasztom utánad a te magodat, ...az fog házat építeni az én nevemnek, és megerősítem az ő királyságának trónját mindörökké” (12-13. vers). Dávid meghallgatta, amit az Úr mondott neki, és hálát adott mindazért, amit érte tett a múltban. Így szólt: „Magasztalatassék az Úr neve midörökké” (26. vers).

Igen jelentős ebben a szakaszban, hogy az Úr örökkévaló trónt ígér Dávidnak Nátán prófétán keresztül, melyet közvetlenül Isten trónja mellett biztosít a számára. Isten Dávidnak tett ígérete nem volt személyválogatás, sem kivételezés, vagy részrehajlás. Dávid leszármazottai között találjuk a megígért Messiást, Aki által eljön az az idő, amikor Izrael nyugalmat és békét talál minden ellenségétől (11. vers). Az örökké tartó béke ígérete nekünk (a lelki Izraelnek) is adatott, amelyben Jézus Krisztus halála által részesülhetünk. Isten megígérte, hogy még Dávid halálát követően is támaszt (lelki) utódokat ő utána, akik mint egy királyi örökséget az egész világra elviszik Isten ígéretét, miszerint Jézus helyet készít az Ő országában az Őt szeretőknek, ahol Vele együtt fognak uralkodni (13-16. vers).

Dávid megértette, hogy Nátán tanítása a vég idejére szól. Válaszul bement az Úr elé, leborult előtte, és imádkozott. A 7. fejezet 18-29 verse az egész imát feljegyzi. Dávid tudta, hogy Isten nem csak róla és test szerinti gyermekeiről beszélt, amit a következőkből láthatunk: „Mert megerősítetted magadnak a te népedet, az Izráelt, népedül mindörökké; és te voltál, Uram, nékik Istenök” (24. vers). Nem Dáviddal kapcsolatos kivételezés volt ez, nem is egy szűk népcsoportnak adott ígéret. Az ígéret alapja egy valódi lelki kapcsolat volt Isten és ember között, Ádámtól egészen Krisztus második eljöveteléig. Dávid éppúgy örököse volt ennek a régmúltból érkező ígéretnek, mint ahogy mi is mindannyian, akik elfogadtuk Jézus Krisztus Megváltónknak.

Semmi különbség nincs Dávid imája, hogy az ő háza legyen állandó Isten előtt (25. vers), és a mi imáink között, hogy a mi házunk (vagyis családtagjaink, szeretteink), akik imádjuk Őt, bemehessünk egy napon a Mennybe. Dávid azt kívánta, hogy bárcsak Isten megáldaná őt fiaival együtt mindörökké Ő előtte (29. vers). Az, ahogy Dávid látta a vég idejét, megegyezett azzal, ahogyan azt Nátán látta, és megegyezett Jézus tanításával is.

Szerető Istenünk!

Köszönjük Neked, hogy ezen a Földön minden ember, függetlenül attól, hogy milyen a bőre színe és melyik nép gyermeke, egyaránt a te gyermekeddé válhat, ott ülhet majd Krisztussal a Menny trónján mindörökké, és részesülhet mindabban az áldásban, amit lábaidnál elnyerhet mindenki, aki Téged imád. Csatlakozni szeretnénk Isten lelki népéhez, akik a Tiéid Ádámtól fogva egészen az idők végezetéig, ahogy ezt az igazságot Dávid is megértette.

Koot van Wyk

Kyungpook Nemzeti Egyetem

Sangju, South Korea

Fordította: Liebhardt László

Ábrahám nem rendelkezett azzal a dologgal, ami a legfontosabb volt a számára, egy örökössel, de Istennél semmi sem lehetetlen, még egy gyermek ígérete sem egy olyan házaspárnak, akik rég túl vannak életük reproduktív időszakán. Van-e valami, ami túl nehéz Isten számára? Isten nemcsak egy gyermeket ígért, hanem olyan sok leszármazottat, mint a csillagok az égen, vagy a homokszemek a tenger partján. A te szíved mire vágyik a legjobban, amit Isten, mint szerető Atyád örömmel megadna neked? Elhiszed-e azt, hogy Ő nemcsak képes rá, hanem kész is arra, hogy gazdagon megáldjon? Elhiszed-e Isten ígéretét, hogy „megadja szíved kéréseit?” Zsolt 37:4 Ábrahám „hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul” (1 Mózes 15:6)

Ezen kívül Isten Ábrahámnak ígérte azt a földet, amelyre kihozta: a „jó és tágas földet, tejjel és mézzel folyó földet” (2 Mózes 3:6), a gazdag Jordán völgyét a „bővizű földet... amely olyan volt, mint az Úr kertje” (1 Mózes 13:10). Isten szövetséget kötött Ábrahámmal (12:1-3), de most Ábrahám jelet kér arra vonatkozóan, hogy a szövetség valóban megvalósul (15:8). Isten megígéri a jelet (9-11; 17. versek), de azt a figyelmeztetést is kapja, hogy az ígéret nem fog beteljesedni az ő életidejében (12-16), hanem csak leszármazottai idejében (18. vers). Milyen hitet várt el Isten Ábrahámtól? Milyen hitet vár el tőlem? Tanulmányozd át a Zsidókhoz írt levél 11:8-19, 39-40 verseit!

Edwin Reynolds, Ph.D.

Egyetemi továbbképző program koordinátora,

Újtestamentum és bibliai nyelvek tanára  a

Southern Adventist University vallástudományok karán