Mai szakasz: 2 Sámuel 10

A Bibliában két beszámolót találunk, amelyek az ammonitákról, szövetségeseikről és barátaikról szólnak. Az egyik beszámoló ebben a fejezetben található, a másik pedig az 1 Krónika 19-ben, ami azt jelenti, hogy az írástudók ugyanazokat – a palota feljegyzései között szereplő – adatokat használták az események leírásához. Sámuel és a Krónikák könyveinek különböző részleteit Sámuel, Nátán és Gád próféták írták. ( lásd 1 Krónikák 29:29). Ha Sámuel próféta volt a felelős az önéletrajzi részekért Sámuel első könyvében, akkor valószínűleg a második könyv legjelentősebb részeit is ő írta. Figyeljük meg, milyen hitelesen ír! Felhasználja az aktuális jelentéseket, anekdotákat, listákat és más információkat a palotából, amelyeket naponta frissítettek. A Szentlélek inspirálta e fejezet íróját, hogy miként használja a rendelkezésre álló tényszerű jelentéseket.

Itt találhatunk egy beszámolót arról, miként alázták meg Dávid szolgáit az ammoniták: fél szakállukat leborotválták, ruhájukat pedig derékig levágták nagy szégyenükre (1-5. vers). Aztán van egy másik beszámoló a politikai eseményekről, ahol az ammoniták látták a veszélyes helyzetet, és csapatok ezreit toborozták a szomszédos városállamokból, majd kidolgoztak egy haditervet a Dávid emberei elleni harchoz, akik a város előtt sorakoztak fel.  Dávid Joábot nevezte ki parancsnokként csapatai élére, ezekről az eseményekről áttekintést a 6-8. versben találhatunk. Ez a beszámoló főként Joábra és az általa elért eredményekre helyezi a hangsúlyt (9-14. vers), valószínűleg ezeket az ő személyes katonai írnoka jegyezte le. Pontosan ismerjük a háború kimenetelét, és hogy mit tett Joáb. Az ammonitákkal vívott csatában Dávid erői nyertek és az ellenfél megsegítésére érkezett haderő is elmenekült.

Ez a fejezet – Dávid rátermettsége mellett – Joáb katonai leleményességét is méltatja, ahogy ez a 15-19. versben olvasható, amelyeket a palotai írnok jegyzett le. Figyeljük meg, hogy az írástudók gondosan összegyűjtik az adatokat, de távol áll tőlük a propaganda szándéka. E hadi események során az ellenség – amely az Eufrátesz folyón túlról érkezett a Dávid emberei elleni küzdelemre – vereséget szenvedett; sokan meghaltak, a túlélők pedig hazatértek és megtagadták, hogy újra segítsenek az ammonitáknak.

Drága Urunk!

Ebben a bűnös világba  vannak uralkodók, akik helyesen kormányoznak, és megvédenek bennünket, de vannak királyok,  akik az ellenségeink. Tarts meg két kezedben, és őrizz meg minket, Urunk!  Ámen. 

Koot van Wyk, Kyungpook
Kyungpook National University, Sangju, Dél-Korea

Fordította: Baksa Viktória

1 Mózes 18

Isten személyesen megjelent Ábrahámnak és Sárának. Mi indította Őt erre? Vajon kész lenne megjelenni neked és nekem is? Elsősorban azért jött, hogy személyesen jelentse be, hogy Sárának fia fog születni. „Hol van Sára, a feleséged?” - kérdezte Ábrahámot Isten (9. vers) - ezzel is jelezve azt, hogy névről ismeri őt, és azért jött, hogy egy üzenetet adjon át neki. Sára sátrának ajtajában hallgatózott, megtartva a távolságot, ahogy a korabeli szokás diktálta. Azonban megkapta az üzenetet és nevetve jegyezte meg: "Vénségemre lenne-é gyönyörűségem? meg az én uram is öreg” (12. vers)! Az Úr megkérdezte Ábrahámot: "miért nevetett Sára...? Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami?" (13-14 versek). Sára ezt is hallotta és mivel félt, letagadta, hogy nevetett. Az Úr ellene kellett, hogy mondjon: "Nem úgy van, mert bizony nevettél" (15. vers). Milyen kínos helyzet! Hogyan gondolhatta, hogy az a valaki, Aki tudta a nevét és jövőjét, nem tudja az igazságot gondolatairól és tetteiről? Mi is úgy véljük, hogy Isten nem ismeri a gondolatainkat? Ha igen, akkor meglepetésben lesz részünk.

Isten annak is tudatában volt, hogy mi történik lent a Jordán völgyében, ahová Lót és családja költözött. Lejött, hogy személyesen vegye kezébe az ügyet. Sodomából és Gomorából kiáltás szállt fel Istenhez a súlyos bűnök és igazságtalanságok miatt, amelyek ott történtek. Isten tudta, hogy Ábrahám imádkozik családtagjaiért, akik most Sodomában laknak, és lejött Ábrahámhoz, hogy megossza vele, amit tenni akar (17. vers). Elmagyarázta, hogy fontos volt Ábramámmal tudatni a dolgokat, mert azt akarta, hogy kapcsolatot alakítson ki vele; hogy megparancsolja az ő házanépének, hogy megtartsák az Úr parancsait; hogy igazán és igazságosan cselekedjenek (19. vers). Isten meg akarta mutatni neki az Ő igazságát és igazságosságát, és ez egy elsődleges tanulópélda lett volna. Ahogyan Ábrahám közbenjárt Istennél, arról tett bizonyságot, hogy ismeri Isten igazságát és igazságosságát, hiszen ezt mondta: "Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?" (25. vers). Ábrahám ismerte Isten irgalmát és igazságát. Vajon mi ismerjük-e?

Edwin Reynolds

A Southern Adventist University professzora