Amikor Dávid felért a hegytetőre,
Sibával, Mefibósetnek, Saul király szolgájának fiával találkozott. Ő azt
jelentette Dávidnak, hogy Mefibóset Jeruzsálemben maradt mondván, hogy ez a
helyzet kedvezni fog neki, és Izrael helyre fogja állítani számára mindazt, ami
Saul házához tartozott. Mefibóset tehát önző érdekekből akart Jeruzsálemben
maradni (3. vers). Siba két megrakott szamárral jött, akiken kétszáz kenyér,
száz csomó aszú szőlő, száz adag érett gyümölcs és egy tömlő – orvosságként
szolgáló – bor volt. A bor (ami itt szőlőlére, szőlőszószra vagy szőlőlekvárra
utal) annak számára volt, „aki elfárad a pusztában” (2. vers).
Egy másik városban, Bahúrimban,
Simei átkozni kezdte Dávidot, és azt mondta, hogy az Úr bünteti Dávidot a Saul
házának kiontott véréért (8. vers). Dávid egyik embere, Abisaj meg akarta ölni
Simeit a király gyalázásáért, de Dávid ezt megtiltotta neki mondván, hogy
lehet, hogy az Úr adta a szájába e szavakat, és ha ellene támad valaki, az az
Úrnak szegül ellen. Ez az a bibliai alapelv, ami szerint hálát kell adnunk az
Úrnak jóban és rosszban is. „Tekintsétek áldásnak, ha az Úr nevéért
üldöztettek” - írja Pál az Újszövetségben visszhangozva Jézus szavait, és
azt, amit itt Dávid mondott Abisajnak (11. és 12. vers).
E fejezet írnoka ezután Absolon
Jeruzsálembe érkezéséről számol be, ami nagyjából ugyanekkor történt. Ahítófel
vele együtt jött, Húsaj pedig eljött leróni a tiszteletét neki. Húsaj azt a
véleményt hangsúlyozta, miszerint akit az Úr nevez ki egy ország élére, azt
szolgálni kell (18. vers). Az írnok az Ahítófelről szóló résszel fejezi be a
fejezetet. A kép, amit Ahítófel a magasabb körökben ki tudott alakítani magáról
az évek során, egy olyan hatás volt, ami Absolonra és Dávidra is hatott, ti.
hogy azt, amit ő mondott, olyannak vették, mintha maga az Úr mondta volna (23.
vers). Ahítófel megjelenése, szavai, tettei lelkinek tűntek, mindenkit meg
tudott győzni maga körül a lelkészi professzionalizmusáról, legalábbis az
emberek között.
A történet írnoka és a Szentlélek
eltérő véleményen voltak. Absolon kikérte Ahítófel tanácsát, hogy mi legyen a
következő lépése Jeruzsálemben, és Ahítófel egy nagyon rossz tanácsot adott
neki: állítson fel egy sátrat apja palotájának tetején, és menjen be „apja
másodrangú feleségeihez egész Izrael szeme láttára” (22. vers). E magát
lelkésznek tartó személy – Absolonnak adott – szeméremsértő tanácsa biztosan
nem származhatott az Úrtól. Az Úr nem vállal semmi közösséget az erkölcsi
elhajlással és az azt elkövetőkkel.
Drága Istenünk!
Ó Urunk, mi is egy, a hasonló
perverziókat normális viselkedésként beállító beteg társadalomban élünk. Segíts
elfutnunk a kísértésektől, ahogy azt régen József tette, segíts úgy elviselnünk
a nehézségeket, és az emberek átkozódását, ahogy Dávid tette, és csak az
általad fölénk rendelt vezetőket elfogadnunk! Jézus nevében imádkozunk. Ámen!
Fordította: Kóczián Károly
1 Mózes 24
Ha már valaha álltál nehéz
döntés előtt, vagy volt szükséged Isten akaratának megismerésére, akkor ez a
fejezet számodra különösen fontos. Miközben Eliézer történetét olvasod, figyeld
meg az ő radikális függését Istentől valamint az Isten vezetésének meglátására
vonatkozó, alábbi elveket!
Tarts
ki Isten már kinyilatkoztatott akarata mellett!
Amikor Ábrahám megkéri Eliézert, hogy találjon feleséget Izsáknak, azt kéri
tőle, hogy ne a kánaáni lányok között keressen (3. vers). Ahhoz, hogy Isten
Ábrahámnak tett ígérete teljesedni tudjon, Izsáknak szüksége volt egy
feleségre. Azonban ahelyett, hogy maga próbálná meg megoldani a dolgot, Ábrahám
kész megbízni Istenben (8. vers).
Itasd
át a kérésedet imádsággal! Figyeld meg, hogy támaszkodik Eliézer
folyamatosan Istenre, az Ő vezetését kérve (12., 26., 42., 48. és 52. vers), és
hogy Izsák hogyan töltötte ezt a várakozási időszakot (63. vers)!
Keresd
Isten gondviselésének jeleit! Eliézer egy olyan jelért
imádkozott, amely megmutatja neki Isten akaratát (14. vers). Mégis észre kell
vennünk, hogy ez nem egy körülményekben
megmutatkozó, hanem jellembeli jel
volt. Nem azt kérte, hogy ilyen vagy olyan színű ruha legyen rajta (körülmény),
hanem hogy legyen kész vendégszeretetet tanúsítani (jellem). Tíz teve
megitatása nem kis tett volt akkoriban! Figyeld meg, ahogy Eliézer gondosan
figyeli őt (21. vers), majd ahogy ravasz kérdéseket tesz fel neki (23. vers),
mielőtt a lány vendégszeretetének utolsó megnyilvánulása meggyőzi őt Isten
vezetéséről (25. vers). Mind Izsák, mind Rebeka hajlandó volt hallgatni szüleik
és lelki vezetőik tanácsára (28. és 58. vers), viszont bármennyire is
nehezünkre esik ‑ mikor mi magunk már meggyőződtünk Isten akaratáról ‑, nem
kényszeríthetjük rá Isten vezetését valaki másra, és néha meg kell engednünk,
hogy Isten egy más módon vezessen (8., 41. és 57. vers). Ha Isten akarata egyértelmű, ne késlekedj! Isten vezetésének milyen
módjait figyelted meg az életedben – különösen, amikor döntéseket kellett
hoznod? Milyen tapasztalatod van ezzel kapcsolatban?
Alan Parker
Southern Adventist University professzora
Fordította: Kóczián Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése