Mai szakasz: 3 Mózes 24

A Szenthelynek és a Szent Sátornak nem voltak ablakai. Hogy legyen fény, oliva olajjal töltött mécseseket helyeztek a hátágú arany gyertyatartó ágaira. Áron volt felelős azért, hogy a lámpások soha ne aludjanak ki. A fényeknek égniük kellett éjjel és nappal. Ez Isten jelenlétét jelképezte népe között.

Tizenkét lepény kenyéret (egy-egy Izrael minden törzséért), és két tömjénnel teli kelyhet helyeztek a Szentkenyerek Asztalára. A kenyerek arra emlékeztettek, hogy a nép számára Isten az élet kenyere.

Mindezek az előírások Isten szerettetére emlékeztetnek bennünket, és arra, hogy mit is jelent Isten a számunkra.  A jelképek azt tudatosítják bennünk, hogy Isten mindig velünk van, és hogy Ő a mi lelki táplálékunk, Aki életünket fenntartja.

Egy izraelita anya és egy egyiptomi apa fia, aki akkor csatlakozott a néphez, amikor elhagyták Egyiptomot, a táborba jött és azt állította, hogy joga van felállítani a sátrát az egyik törzs táborában. Amikor elmondták neki, hogy ez lehetséges, de nem azonnal, akkor megátkozta az Urat, és önhatalmúlag belépett a táborba. A fitalembert őrizet alá helyezték minaddig, amíg Isten megmutatta, hogy mit kell tenni. A fitalembernek hordoznia kellett bűnét, és annak következményét, a megkövezést.

Az ókori világban köztörvényes bűnnek számított, ha valaki istenkáromlást követett el, amely elkerülhetetlenül büntetést vont magaután. Ha valaki bocsánatért folyamodott, megkaphatta. Azonban az olyan köztörvényes bűnöket, mint az istenkáromlás, amely épp olyan súlyos volt, mint az Istennel szembeni nyilt ellenszegülés vagy a gyikosság, nem lehetett csak egyszerűen szóbeli megbocsátással elintézni, függetlenül attól, hogy a bűnt izraelita követte el vagy sem, különben – ahogyan ezt Isten jól tudta - az emberek csak azért mutattak volna megbánást, hogy elkerüljék a büntetést.

Dean Davis

Atlantic Union College

Fordította: Lebhardt László