Érdekes megfigyelni ebben a fejezetben, hogy Isten mennyire
részletes útmutatást adott az áldozatok bemutatásával és más ceremóniákkal
kapcsolatosan. Istennek ez a fajta gondos útmutatása mindenütt fellelhető az
Ótestamentumban. Az izraeliták rabszolgák voltak több mint 400 évig, amikor
embertelen körülmények között éltek, és nem bántak velük jobban az állatoknál.
Nem vehettek részt oktatásban, ezért több alapképzést kellett biztosítani
számukra. A világmindenség Istene, aki helyükön tartja a csillagok milliárdjait,
személyesen vállalja fel azt a feladatot, hogy személyes oktatásban részesíti
őket. A legnagyobb türelemmel és gondoskodással oktatja őket a higiéniai
kérdésekről, a magatartásról és istentiszteletről. Megtanítja őket – és minket
is – arra, hogy a részletek fontosak számára.
Ahogyan elmondta nekik, hogy „készítsenek
magoknak bojtokat az ő ruháik szegleteire… hogy mikor látjátok azt,
megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek azokat”,
éppen úgy mondja nekünk is, hogy ő látja leesni a madarat, és számon tartja
fejünk hajszálát. Ő gondoskodott akkor róluk, és gondoskodik rólunk ma.
Ez a fejezet megemlít egy esetet egy szombatrontóról, akit úgy
találtak, hogy fát szedegetett szombaton és halálra kövezték. A Biblia nem
mindig ad magyarázatot egy látszólagos kemény büntetésre, és itt lép be a képbe
a bizalom – bízunk-e abban, hogy Isten igazságos, de ugyanakkor kegyelmes is
minden cselekedetében? Ez a lényege a Krisztus és Sátán közötti nagy
küzdelemnek – Isten igazságos és kegyelmes.
Ebben az esetben azonban világos útmutatást kapunk E.G. White
írásaiból: „Egy valaki a nép közül
afelett érzett haragjában, hogy Isten kizárta őt Kánaánból, elhatározta,
megveti Isten törvényét, és nyíltan megszegte a negyedik parancsolatot azzal,
hogy szombaton kiment rőzsét szedegetni. A pusztai vándorlás ideje alatt tűz
gyújtását a hetedik napon szigorúan megtiltották. Ezt a tilalmat Kánaánra nem
terjesztették ki, ahol az éghajlat sokszor szükségessé tette a tűzrakást. A
pusztában azonban melegedés okából nem kellett tüzet gerjeszteni. Ennek az
embernek a cselekedete szándékos megsértése volt a negyedik parancsolatnak.
Bűnét nem gondatlanságból vagy tudatlanságból követte el Isten ellen, hanem
vakmerő elbizakodottságból.” (Pátriárkák és próféták, 375. oldal).
Mi a helyzet a mi szombatünneplésünkkel? Elfelejtjük időközönként,
hogy Istent éppúgy érdeklik a kicsiny dolgok, mint a nagyok és nem fogad el gondatlan
istentiszteletet?
Nancy Costa
It is Written Television
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése