Mai szakasz: 4 Mózes 5

Isten Izraelnek adott törvénye, nem csak arra összpontosított, hogy hogyan közelítsék meg Őt. Isten szentsége megkövetelte a nép szentségét is. Mózes negyedik könyvének ötödik fejezete a „szentség” két típusát említi meg. Izrael táborának higiéniai szempontból tisztának kellett lennie. A ragályos betegségekben szenvedőket, a különböző folyásokban szenvedőket, és azokat, akik halottat érintettek, ideiglenesen kizárták a táborból, hogy ne terjesszék másokra is a betegséget. A tábornak szabadnak kellett lennie az érzelmi szenvedéstől is. Példának okáért: a „féltékeny férj” rituáléja válaszol arra a magatartásra, ami tönkreteheti a házaspár egymás iránti szerelmét, hiszen az szent és sérthetetlen.

Isten jelenléte száműz mindenféle tisztátalanságot. Ez az, amiért az Újtestamentumban Krisztus nem vonakodott megérinteni a leprás embert, a vérfolyásos asszonyt és a halottat. Érintésében és tetteiben gyógyító hatalom volt. Magatartásával arról tett bizonyságot, hogy teljes tiszteletben tartja a mózesi törvényeket, nem pedig arról, hogy tagadja azokat. Jézus maga volt az élő szentély a zsidó nép között. Bemutatta a szentség erejét és hatalmát mindenféle gonoszsággal szemben. Krisztust elragadták és keresztre feszítették gonosz emberek, mert nem akartak szembenézni Isten szentségével.

Ahogy egyre közelebb kerülünk Jézushoz, és szívünket kitárjuk Isten szentsége előtt, egyre többet meglátunk saját gyengeségünkből és bűnösségünkből, és abból, mennyire szükségünk van egy szerető Megváltóra, szentsége mind közelebb von bennünket Hozzá.

Mark Sheffield

Southern Adventist University