Annyira
biztos, hogy van egy hely számunkra Isten szolgálatában, mint amilyen biztos
volt a szolgálat annak idején egy pap vagy egy lévita számára. Vágynunk kell
arra, hogy megtaláljuk ezt a helyet, és az Isten által ránk bízott feladatot
teljesítsük. Fontos volt, hogy Áron és családja azonnal elfoglalják papi helyüket,
mert Isten közvetlenül szólt hozzájuk. Nálunk ez a folyamat sokkal fokozatosabb
lehet. Nem a munka nagysága számít a leginkább, hanem a lelkület, amellyel a
munkát végezzük. Ahogy egyre többet tudunk meg Isten velünk kapcsolatos
szándékáról, és alkalmazzuk azt, amit megtudtunk, Isten egyre tovább vezet
bennünket az Ő országába vivő úton.
Az
egyik áldás, amelyet Isten mindnyájunknak ad, a bőkezűség előjoga. Terve, hogy
a lévitákat a tizeddel támogassa, lehetővé tette az Úr számára, hogy az egész
Izraelt, mint nemzetet megáldja. De a léviták sem voltak kivételek, jövedelmük
tizedét nekik is vissza kellett juttatniuk a papok számára.
Egy
másik tanulság ebből a fejezetből, hogy ne válogassuk ki ajándékainkat Isten
számára - kár az állatok, akár kertünk terményei közül -, hanem a legjobbat adjuk mindabból, amivel rendelkezünk. Hasonlóképpen a Vele töltött időnk sem a maradék
kell, hogy legyen, miután sok mindent elvégeztünk azon a napon. Ez napunk
legjobb időszaka kell hogy legyen, amikor a legfrissebbek, legfogékonyabbak vagyunk. Jézus mondja Máté 6:33-ban: „Hanem keressétek először Istennek országát,
és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek."
Hasonló
elvek vonatkoznak pénzkezelésünkre is. Követői újra és újra megtapasztalták,
hogy ha Őt helyezik az első helyre, a többi résszel előbbre jutnak. Ha más
kötelezettségekkel foglalkozunk elsőként, valószínű, hogy kevés marad Isten számára!
John Beckett
Professor of Computing
Southern Adventist University
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése