2012. augusztus 11., szombat

Mai szakasz: 3 Mózes 27


A Szentség Törvénykönyvét, amely sorravesszi mindazokat a dolgokat, amiket Isten elvár az övéitől, a Mózes Harmadik könyvének 26. fejezete, mint egy összefoglalás, zárja. Mózes Harmadik könyvének utolsó, 27. fejezete az Úrnak tett fogadásokkal foglalkozik. A fogadalmak az Úrnak tett igéretek voltak valamely szolgálat megtételére, ajándék adására, ill. áldozat bemutatására. Az Úrnak tett fogadások teljességgel önkéntesek voltak, de előfordult, hogy valaki nem tudta teljesíteni, ilyenkor Isten, kegyelme által, felajánlott egy lehetőséget, hogy az illető kiválthassa magavállalta, de nem teljesített kötelezettségét. Ez a fogadalom anyagi ellenértékének megállapításával történt meg. Ha a fogadalmat nem lehetette teljesíteni, akkor annak anyagi ellenértékét kellett közvetlenül Isten tárházába befizeni. Ezt az összeget nem lehetett tizeddel, vagy egyéb rendszeres, az Úrnak felajánlott adománnyal, ill. áldozattal kiegyenlíteni.

Önkéntes fogadalmaink, vagy igéreteink az Úrnak, komloy kötelezettségek, amelyeket teljesíteni kell. Ezeknek mindig Isten iránti szeretetből és a szív túláradó hálájából kell fakadniuk. Nem szabad elhamarkodottan fogadást tennünk, hanem mindig át kell gondolnunk, hogy megvalósíthatóak-e. Az Úrnak tett fogadásainknak mindig abból a vágyunkból kell táplálkoznia, hogy valami különlegeset tegyünk Istenért, nem pedig csak valami olyasmit, a lehető leg kisebbet, amit még éppen nem tartunk túl kicsinek és jelentéktelennek, hogy felajánljuk.

Dean Davis
Atlantic Union College

Fordította: Liebhardt László

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése