Mai szakasz: 2 Krónikák 16

Jól fogod befejezni? Nagyon sok a jó startoló. Láttuk őket kirobbanni a rajtkockából – Saul, Salamon, Roboám, és most Ászá. Saul egy fejjel mások felett volt. Salamonhoz nem volt fogható. Ászá győzelme és reformjai kimagaslóak voltak. De a futam hosszú, és még a jó futók is elfáradnak.

Ászá levette a tekintetét az Úrról, és Isten kincstárának aranyán és ezüstjén vásárolta meg a szír Ben-Hadad segítségét. Hanáni eljött, hogy emlékeztesse a királyt, hibát követ el, ha emberekre támaszkodik. Ami ezután történik, az jelentőségteljes. Ászá király annyira feldühödik, hogy a prófétát börtönbe veti. Később, lábának betegségével sem fordul az Úrhoz, hanem orvosokban bízik. Nem sokkal ezután meg is hal.

Micsoda ostoba büszkeség, ami megakadályozza, hogy megtérjünk! Isten annyira kegyelmes, kész megbocsátani. Nincs bűn, amit ne tudna megbocsátani, csak az, aminek bocsánatát nem is kérjük. Hűségesnek lenni nem azt jelenti, hogy sosem bukunk el. Hűségesnek lenni annyit tesz, hogy mindig visszatérünk az erő forrásához.

„Mert az Úr szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi.” (2Krón 16:9 – új prot. ford.).

Kelj fel! Fuss tovább! Fejezd be jól!

Scott Griswold lelkész
Mission Mobilizer
ASAP Ministries

Fordította: Kóczián Ágnes

4 Mózes 7

Az Egyesült Államok történelmének korai szakaszában a protestánsok egyszerű, díszítésmentes imaházakat építettek. Falusi templomaikat az „Úr csűrjeinek” nevezték. Ez válasz volt arra a gyakorlatra, hogy az óhazában óriási összegekért építettek lenyűgöző katedrálisokat. Ezzel hangsúlyozni akarták azt, hogy Isten kimondott szava az igazi istentisztelet fókusza, nem pedig az óriási épület.

Az Isten által elrendelt imádati rendszer kiegyensúlyozott volt abból a szempontból is, hogy nem volt sem túlzottan egyszerű, sem hivalkodó. Az áldozati rendszert is úgy tervezte meg a jó Isten, hogy az semmiképp ne haladja meg az emberek egyéni adakozási lehetőségeit. Mózes negyedik könyvének hetedik fejezetében az ajándékok két csoportjáról olvashatunk. Az első csoportban a lévitáknak szánt ajándékok szerepeltek, akiknek az volt a feladata, hogy szállítsák a szent sátort annak minden felszerelésével együtt. Ezeket az ajándékokat Izrael vezetői adták, és a nép figyelte, amint átadják a lévitáknak a hat szekeret és tizenkét ökröt az Úr szolgálatára.

Az ajándékok második részét egy tizenkét napból álló időszakban szolgáltatták be, minden nap ugyanazt a mennyiséget: egy tálat, egy medencét, egy csészét, egy borjút, két ökröt, és így tovább. Az emberek szívét bizonyára nagyon mélyen érintette, amint végignézték mindezt – felnőttek és gyermekek egyaránt. Az adakozás vonzó lett számukra, és közben senki sem félt attól, hogy anyagi helyzete miatt szégyellnie kell magát Isten előtt.

Az Úr valóban az Ő Igazságuk volt, miként a miénk is!

Mark Sheffield

Southern Adventist University