2013. május 5., vasárnap

Mai szakasz: 2 Krónikák 17


Jósáfát király nem kereste a Baalokat, hanem atyja Istenét kereste és az Ő parancsolatai szerint élt... Mivel az ÚR útjain járt, egyre bátrabb lett" (3, 6. vers – új prot. ford.). Milyen szép leírás arról, milyenek legyünk mi, keresztények! Az Isten parancsai szerint való járás cselekvő élet, sokkal többet jelent, mint puszta hitvallomás. Az pedig, ha gyönyörködünk az Úr útjaiban, még mélyebb tapasztalat! Ez bizonyítja a Szentlélek bennünk végzett munkáját, aki szívünkbe írja az Ő törvényét,  amíg már igazi boldogságot jelent, ha együtt vagyunk Istennel, és mindent akarata szerint cselekszünk. 

Ezért az Úr megerősítette kezében a királyi hatalmat. Egész Júda ajándékot adott Jósáfátnak(5. vers). Isten örömmel megáldja gyermekeit. Az Isten iránti engedelmesség gyakran hoz sikert, illetve jóindulatot az emberek részéről. A Példabeszédek könyve tele van hihetetlenül hasznos tanácsokkal a pénzügyekkel, a családdal, az egészséggel, és a vezetéssel kapcsolatban.

Jósáfát még több bálványt semmisített meg, és uralkodásának harmadik évében vezetőket küldött egész Júdába, hogy tanítsanak a törvénykönyv Istenéről. A velük határos, ellenséges népek érezték az istenfélelmet, és nem támadtak. Néhányan közülük ajándékokat is hoztak! Ez is egy példa arra, miként vezethetjük nagyobb örömre mindazokat, akik az ismeretségi körünkben élnek, ha megosztjuk velük Isten tanácsait.  

Ma is keressük meg a módját, hogyan legyünk olyanok, mint Jósáfát; szolgáljunk, tanítsunk és leljük örömünket Istenben!

Scott Griswold lelkész
Mission Mobilizer
ASAP Ministries
Fordította: Baksa Viktória

4 Mózes 8

Az a folyamat, ahogyan Isten megszervezte Izrael népének életét, sokat elárul arról, miként viszonyul Urunk az imádathoz és a munkához. Mózes negyedik könyve csodálatos képet mutat be Istenről egy egészen szokatlan nézőpontból. Általában úgy gondolunk Istenre, mint Megváltónkra és Urunkra, és természetesen ez így is van rendjén, hiszen valóban Ő a mi Megváltónk és Urunk. Ám Izrael népe pusztai vándorlásának történetében úgy is megismerhetjük Őt, mint Művészt, Vezérigazgatót és a Humán Erőforrások Miniszterét.

Ezek a szempontok még inkább segítenek abban, hogy nagyra értékeljük Őt. Isten tudja, miként adjon útmutatást az embernek egy bonyolult tervezésű kovácsoltvas lámpás elkészítéséhez, és ugyanígy a papokat is fel tudja készíteni a szent sátorban végzendő szolgálatra. Tudja, hogyan óvja meg őket dicsőséges, tűzben izzó jelenlététől, és miként késztessen munkára embereket anélkül, hogy agyonhajtaná őket. Semmi kétség afelől, hogy Isten a SZERETET!

Megdöbbentő az is, hogy az Úr olyan sok lévitát választott ki az aránylag kis sátor rendben tartására és mozgatására, ami alapjában véve egyszerű feladat volt. A léviták nem vették zokon a szolgálatot, mert nem volt okuk rá. Istennek még arra is gondja volt, hogy a munka teljes terhét ne tegye 50 évesnél idősebb emberek vállára. Miután ezt a kort elérték, már csak abban az esetben kellett segíteniük, ha arra képesek voltak. Isten valóban azt akarja, hogy igája gyönyörűséges legyen, terhe pedig könnyű.

Mark Sheffield
Southern Adventist University

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése