Mai szakasz: 2 Krónikák 20

Miután Jósafát Isten szavát világi célok miatt „csekély mértékig átalakította” Isten megvonta Júdától gondviselő védelmét. Ennek következtében moábiták, ammoniták és meúnaik támadtak Júda ellen. Jósafát ráébredt, hogy esélye sincs, szembeszállni velük, ezért Istenhez fordult segítségért. Az emberek és vezetők jelenlétében Jósafát alázatosan kiöntötte szívét az Úr előtt egy imában, amit a következő gondolattal zárt le: „Nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem csak te reád néznek a mi szemeink" (12. vers).

A Mindenható Isten azonnal válaszolt egyik prófétáján, Jaházielen keresztül, „Ne féljetek és ne rettegjetek... mert nem ti harcoltok velük, hanem az Isten. Nem kell néktek harcolnotok, hanem csak álljatok veszteg, és lássátok az Úrnak szabadítását rajtatok" (15, 17. vers). Jósafát így válaszolt, buzdítva a népet: „Bízzatok az Úrban a ti Istentekben, és megerősíttettek; bízzatok az ő prófétáiban, és szerencsések lesztek" (20. vers). Éz ezt tették. Isten beteljesítette ígéretét, és megszabadította őket, miközben énekkel dicsőítették Őt. Egyértelmű, hogy csakis Isten ígéretébe vetett hitük által szabadultak meg.

Hozzájuk hasonlóan mi is Isten szavába és ígéreteibe vetett hitünk által kapunk megváltást. Az adventizmus alapja is az Isten Igéjébe vetett hit, amit a Szentírás prófétáin, valamint Ellen White írásain keresztül adott. Folytassuk ezen írások tanulmányozását, fogadjuk el hittel, és szívből kövessük azokat! Kizárólag így következhet be életünkben és a Hetednapi Adventista Egyház életében a reformáció és az ébredés. Tekintsünk Jézus Krisztusra és Igéjére még ma!

Fernando Canale

Andrews University

Fordította: Rajki Dávid

4 Mózes 11

Miután Isten mindent megtett, hogy az izraeliták szükségleteiről gondoskodjon, ők mégis egy borzasztó panaszáradatot indítottak el. Tudjuk azt, hogy a tábor peremén élők közül egyesek magatartása rendkívül rossz volt, mivel Istennek közbe kellett lépni és elpusztítani azokat, akik a legjobban panaszkodtak.

Ez nem jelenti azt, hogy Isten túlérzékeny lenne. Lehet, hogy mi sokkal engedékenyebbek lennénk a panaszkodókkal szemben, de Isten ismerte a szívüket, és mi nem vagyunk igazságosabbak az Istennél. Láthatjuk, hogy ezek az emberek nemcsak panaszkodtak a körülményeikre, hanem vissza akartak menni Egyiptomba. Többre értékelték a hagymát, a fokhagymát és a halat, amivel Egyiptomban rendelkeztek, mint Isten csodálatos szabadító tettét. Mi nem értékeljük saját kívánságainkat jobban, mint megváltásunkat, ugye? Sajnos néha igen.

A valóságban Isten nagyon sok panaszunkat eltűri. 4 Mózes 11-ben maga Mózes is keserűen panaszkodik, majd kétségbe vonja Isten hatalmát, hogy húsról tud gondoskodni, hogy kielégítse a hatalmas tömeg kívánságát. De Mózes magatartása „normális”. Emberek bármikor kerülnek csalódott állapotba. Isten meghallgatta őket, majd eldöntötte, hogy közbelép, megoldja Mózes problémáját, és megadja a népnek, amit akart. De annak, amit a nép akart, lett némi rossz következménye.

Mózes és a nép panaszkodása között azonban volt, és ez bátorítást adhat számunkra. Néha Isten hűséges gyermekei már nem bírják tovább, és igazuk van. Isten nem mondja azt, hogy „ne légy olyan gyáva”, hanem elveszi a terhet. Ezért legyünk nagyon hálásak!

Mark Sheffield

Southern Adventist University