Mai szakasz: 2 Krónikák 18

A Krónikák 2. könyve 18. fejezetében szereplő Mikeás prófétáról egyetlen történetet olvasunk a Bibliában, de ez nagyszerű történet! A gonosz Akháb király harcot akar kezdeni Rámóth Gileád ellen. Az Istenhez hűséges Jósafát király ezúttal nem hoz bölcs döntést, mert csatlakozik hozzá a tervben. Azt javasolja, hogy kérdezzék meg Istent, mielőtt kimennek a harctérre. Akháb beleegyezik, és maga elé hívatja négyszáz jól kiképzett prófétáját. „Menj el!” – tanácsolják neki egyhangúlag a jól megfizetett próféták. „Az Úr meg fog szabadítani!”

Jósafát azonban valódi prófétát szeretne hallani, olyan valakit, aki őszinte kapcsolatban van Istennel. Akháb végül odahívatja Mikeást. A követ, aki elmegy érte, ezt suttogja a próféta fülébe: „Az lenne a legokosabb részedről, ha te is csak jót jövendölnél!”

Mikeás válasza nagyszerű példa Isten minden mai szolgája felé: „Csak azt fogom mondani, amit az én Istenek nékem megmondánd!” (13. vers). És valóban elmondja Akháb királynak, hogy „látám az egész Izráelt elszéledve a hegyeken, mint a juhokat, melyeknek pásztoruk nincsen" (16. vers). A királynak halált ígér a prófécia.

Az egyik hamis próféta arcon csapja Mikeást, és Izráel királya megparancsolja, hogy vessék börtönbe. Ő ekkor így válaszol: „Ha békével térsz vissza, akkor nem az Úr szólott én általam. Halljátok meg minden népek" (27. vers).

Bátorság! Az igazsághoz végtelen elkötelezettség kell! Akarat, hogy egyedül is megálljunk! De ami még ennél is fontosabb: az az akarat kell, ami megállhat 400 hamis próféta és a király ellen. Isten ezt szeretné tőlem és tőled. Képesek vagyunk mi erre? Igen, képesek, ha hagyjuk Jézust – aki bátor – beköltözni a szívünkbe. Ez csak úgy történhet meg, hogy a jót választjuk minden egyes döntéshozatalkor. Legyünk bátrak!

Scott Griswold lelkész
Mission Mobilizer
ASAP Ministries  

Fordította: Rajki Dávid 

4 Mózes 9

Ebben a fejezetben a zsidóság életének két jelentős szempontja tárul elénk – a páska ünnepe és a felhőoszlop nappali valamint a tűzoszlop éjjeli megjelenése. Mindkettő Isten csodálatos kegyelméről tanúskodik. A felhő- és a tűzoszlop azt az isteni vezetést testesítik meg, ami után mindannyian vágyódunk. Ez a vezetés minden izraelita számára látható volt.

A zsidóság életének leginkább szembeötlő eleme mégis a páska. A páskának mind a zsidó, mind a keresztény gyakorlatban nagy a jelentősége, és igen fontos a szerepe. A keresztények számára a páska Krisztus halálának szimbóluma.

Isten egy olyan népet hozott létre, amely etnikailag és kulturálisan is elkülönült a többiektől. Ennek következtében a zsidóság körében különösen fontos volt a családi háttér. Viszont Isten szándéka, hogy elkülönített és szent nép legyenek, nem jelentette azt, hogy kívülállók nem csatlakozhattak Izraelhez. Mózes negyedik könyve egyértelművé teszi, hogy a nem-zsidók is nyugodtan ünnepelhettek a páskát, amennyiben hajlandóak voltak erre, és úgy is végezték a szertartást, ahogyan azt az imádat szabályai előírták. Izraelnek nem egy faji előítéletekkel és büszkeséggel teli, elkülönített néppé kellett lennie.

A modern emberek gyakran úgy érzik, hogy Izrael puszta létezése is azt bizonyítja, mennyire személyválogató az Isten. Mi azonban hálásak lehetünk, mert Isten mindenkit elfogad, aki hozzá jön, etnikai hovatartozásától és családi hátterétől függetlenül. Ezért legyen dicsőség az Úr nevének!

Mark Sheffield

Southern Adventist University

Fordította: Kóczián Károly