Mai szakasz: Ezsdrás 6

Amikor Isten gyermekei bízni akarnak Őbenne még az ellenállás közepette is, Isten megáldja őket és még többet fog adni nekik, mint amennyit kérnek. A történelmi feljegyzések kivizsgálása után Dáriusz nemcsak engedélyező rendeletet adott ki arról, hogy Isten népe folytathatja az építkezést, hanem még azt is utasításba adta, hogy az eszközök, az anyagi források az államtól származzanak! Ilyen sokat tud tenni a mi Istenünk azokért, akik Őbenne bíznak!

A segítség Dáriusztól, egy Istent nem tisztelő királytól jött. Isten eszközei, amelyeket akaratának véghezvitelére felhasználhat, korlátlanok.

Hit által elkészült Isten temploma (15. vers) és Isten népe megünnepelte Isten cselekedetét. A templom elkészültével megkezdhették az áldozatok és felajánlások bemutatását Istennek. Úgy, mint a bűnért való áldozatok, és amelyek a húsvéthoz voltak szükségesek.

Isten népének mindig törekednie kell Isten házának felépítésére, hogy legyen egy hely, ahol Őt imádhatják. Mivel mi vagyunk Isten temploma, és minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy testünkben dicsőíthessük Istent, olyan fizikai templomot kell felállítanunk, amelyben képesek leszünk Istennel találkozni és imádni Őt.

„Urunk, kérünk, mutasd meg nekünk dicsőségedet!”

Pardon Mwansa
alelnök
Generál Konferencia

Fordította: Csala Beáta

4 Mózes 32

Amikor Rúben és Gád törzse megkérdezte Mózest arról, hogy a Jordán keleti oldalán maradnának, és ott telepednének le, ő azt gondolta, hogy nem is akarnak tovább harcolni, és rögtön nekiktámadt, mondván: „Ti itt akartok maradni, amikor testvéreitek harcba vonulnak?! Miért akarjátok elvenni Izráel fiainak a bátorságát attól, hogy átkeljenek arra a földre, amelyet az ÚR adott nekik?” (6-7. vers)

A két törzs becsületére legyen mondva, hogy ez a feltételezés nem bizonyult igaznak a valódi szándékukkal kapcsolatban. A válaszukból (a 16. verstől kezdődően) az derül ki, hogy hajlandóak voltak harcolni a többi törzzsel együtt, hogy elfoglalják az Ígéret Földjének egészét, de még mielőtt szólhatnának saját védelmükre, Mózes felidézi számukra az előző generáció lázadását, és hozzáteszi, hogy ő Rúben és Gád kérése mögött ugyanezt a lelkületet látja, őket pedig „vétkes emberek fajzatának” nevezi (14. vers). Mózes ezután azt a következtetést is levonja, hogy ez a hozzáállás akár újabb 40 évnyi pusztai vándorlást is eredményezhet. Reakciójából tisztán látható, hogy Mózes kimerült – talán egy kicsit kedveszegett is – a nép, Mózes negyedik könyvének egészében megfigyelhető, állandó lázongó hozzáállása miatt. Ő töltötte be számukra az apaképet, és valószínűleg úgy is tekintett erre a nemzetre, mint önfejű és dacos gyermekekre, de ebben a pillanatban Mózes túl hamar vont le következtetéseket – ez emberi természetünkhöz tartozik.

Ugye milyen gyakran feltételezzük a legjobb helyett a legrosszabbat valakiben és a szándékaiban? Pál apostol arra figyelmeztet bennünket, hogy a szeretethez hozzátartozik az is, hogy valakiről a legjobbat feltételezzük, és nem a legorsszabbat, valamint, hogy nem rójuk fel neki a hibáit. A szeretet „nem vezet feljegyzést a gonoszságokról, a szeretet a legjobbat feltételezi” (1Kor 13:5 ‑ Clear Word Biblia)

Amikor legközelebb valaki megjegyzést, kérdést vagy kérést intéz feléd, emlékezz erre a mózesi történetre és arra, hogy a válaszod elkedvetlenítheti vagy felvidíthatja a másikat. Phillip Keller a Feszültség megszelídítése című könyvében azt írja: „Komoly dolog rájönni arra, hogy mások boldogságát tartjuk a kezünkben. Mit tettem ma? Miket mondtam ma? Miket írtam? Hol voltam? Mit adott hozzá a hozzáállásom az elmúlt huszonnégy órában mások boldogságához?”

Talán fel sem fogjuk a saját befolyásunk hatalmát. „Minden embert a reá jellemző légkör vesz körül. Ezt a légkört megtöltheti a hit és a bátorság éltető ereje, és balzsamossá teheti a szeretet jó illata. De lehet terhes és fagyos is az elégedetlenség és önzés mélabújától, és mérgezett valamilyen halálos bűn szennyétől. A bennünket körülvevő légkör – tudatosan vagy öntudatlanul – kihat minden emberre, akivel érintkezünk” (Krisztus Példázatai. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 234. oldal). Isten segítsen minket, hogy az életünk folyamatosan be tudja mutatni az Ő átformáló kegyelmét, hogy a másokra gyakorolt befolyásunk és a másoknak adott válaszunk a szeretet jó illatával lehessen tele!  

Fred Knopper

Adventist Media Center

Fordította Kóczián Károly