A Krónikák 1. és 2. könyve nagyban hasonlít a
Bírák könyvére: mindháromban felfedezhetjük az istentagadás, bajba kerülés,
ismét Istenre figyelés, amit megújulás követ -- ismétlődő mintát. A kamaszoknak
van egy szavuk erre. Minden évben, amikor a Bibliai osztályomban megkérem őket,
hogy jellemezzék Istennel való kapcsolatukat, legalább egy diák így szól:
„hullámvasút”, ami azt jelenti, hogy „egyszer fent, egyszer lent”, és több mint
az osztály fele egyetért ezzel. Hogyan szakítsuk meg ezt a kört?
Manassé tankönyvi példáját adja ennek a
„hullámvasút” tapasztalatnak. Odáig ment
az istentagadásban, hogy feláldozta a saját gyermekeit, és boszorkányságot
gyakorolt. Komoly bajba került, amikor az asszírok elfogták, majd szégyenszemre,
megalázva rabságba vitték Babilonba. Végül észhez tért, és
helyreállíttatott. „Nyomorúságában
azonban kérlelte Istenét, az URat, és igen megalázta magát ősei Istene előtt.
És miután imádkozott hozzá, megkönyörült rajta, meghallgatta könyörgését, és
visszavitte országába, Jeruzsálembe” (12.-13. vers új prot. ford.).
Hogyan törjük meg az „egyszer fent, egyszer
lent” körét? Manassé nem tette ezt, de története ad némi segítséget a
megoldáshoz. Ezt olvassuk. „Eltávolította az Úr házából az idegen isteneket
és a bálványokat” (15. vers) De később Ámon, a fia „áldozott mindazoknak
a bálványszobroknak, amelyeket apja, Manassé készíttetett” (22.v). Mi lett
volna, ha Manassé elpusztította volna a bálványokat? Mi lett volna, ha azt
helyezi előtérbe, hogy kompromisszumok nélküli apai példát mutat Ámonnak? A
köztünk élő fiataloknak hűséges, példamutató apai, sőt, szülői mintára van
szükségük, hogy az kivezesse őket a „hullámvasút” tapasztalat elkerülhetetlen
zuhanásaiból.
Jeffrey Marshall
A Fiatalok Jézusért szervezet evangelizációért felelős
alelnöke
Fordította: Csala Beáta
4 Mózes 24
Istennek nem volt arra szüksége, hogy Bálám
megáldja népét. Még ha Isten nem is avatkozott volna közbe, hogy megállítsa őt,
hanem engedte volna, hogy Bálám szabadon
kimondja az átkot Izraelre, az akkor is hatástalan lett volna Isten népével
szemben.
Isten azonban úgy döntött, hogy munkálkodni
fog Bálámon keresztül, nem csak azért, hogy megáldja Izraelt, hanem azért is,
hogy – ha lehetséges – megmentse őt, és ez bizonyságként szolgáljon a pogány
Bálák király és népe számára. Micsoda szeretet és micsoda kegyelem!
Isten jóindulata, amelyet Izrael iránt
tanúsított, korszakokon át bizonyította oltalmazó gondoskodását engedelmes és
hűséges gyermekei felé.
Bármikor, amikor sátán rávette a gonosz
embereket arra, hogy összeesküdjenek Isten népe ellen, ők felidézhették ezt az
eseményt, és megerősödhettek lélekben, és Istenbe vetett hitükben.
Bálám azt prófétálta, hogy Izrael királya
nagyobbá lesz az amálekiták minden királyánál, akik ebben az időben nagyon erős
nemzetet alkottak. A legszebb költői nyelvet használta Isten népe jövőjének
leírásához. Mielőtt leállíthatták volna, Bálám egy csodálatos próféciát mondott
el a Messiásról, és Moáb végső megsemmisüléséről.
Bálák tele volt félelemmel és haraggal,
felháborodott amiatt, ahogyan a dolgok alakultak. Bálám pedig azzal a tudattal
tért haza otthonába, hogy a jóléttel és hírnévvel kapcsolatos, oly sokáig
dédelgetett tervei szertefoszlottak; elvesztette a király kegyét; és magára
vonta Isten nemtetszését. Isten Lelke végül elhagyta őt a kapzsisága miatt.
Ha nem állunk ki hitünk mellett, el fogunk
bukni, bármilyen kísértés jön is az utunkba. Nem szolgálhatunk két úrnak úgy,
hogy közben azt reméljük, sikeresek lehetünk ebben az életben, sőt az
örökkévalóságra is alkalmassá válhatunk.
Nancy Costa
It Is Written Television
Fordította: Bakk Zalán Levente
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése