Mai szakasz: 2 Krónikák 27

Amikor Jótám 25 évesen a trónra került, valószínűleg még mindig gyászolta apja, Uzzijjá halálát. Élete utolsó heteiben és hónapjaiban Uzzijjá leprában szenvedett, csupán árnyéka volt korábbi önmagának. Olyan gyenge volt, hogy a fiatal Jótám vette át az irányítást, ő intézte a nemzet ügyeit. Mint király, Jótám „azt tette, amit helyesnek lát az Úr. Egészen úgy tett, ahogyan apja, Uzzijjá, csakhogy ő nem ment be az Úr templomába” (2. vers).

A „csakhogy” szó jelzi az Uzzijjá és Jótám közötti különbséget. Az előbbi megengedte magának a büszkeséget; az utóbbi szerény volt, mindenben engedelmeskedett Istennek; az előbbi merészen szembeszállt Isten egyértelmű utasításával a szentélyben történő szolgálatot illetően, az utóbbi bölcs volt ahhoz, hogy tanuljon apja hibáiból. Tanulhatunk azok életéből, akik előttünk jártak, hogy ne ismételjük meg az ő hibáikat. Arra kaptunk elhívást, hogy előre haladjunk, és ne írjuk újra feleslegesen elődeink bűnös történelmét.

Thando Malambo

A Fiatalok Jézusért szervezet alelnöke

Fordította: Baksa Viktória

4 Mózes 18

Annyira biztos, hogy van egy hely számunkra Isten szolgálatában, mint amilyen biztos volt a szolgálat annak idején egy pap vagy egy lévita számára. Vágynunk kell arra, hogy megtaláljuk ezt a helyet, és az Isten által ránk bízott feladatot teljesítsük. Fontos volt, hogy Áron és családja azonnal elfoglalják papi helyüket, mert Isten közvetlenül szólt hozzájuk. Nálunk ez a folyamat sokkal fokozatosabb lehet. Nem a munka nagysága számít a leginkább, hanem a lelkület, amellyel a munkát végezzük. Ahogy egyre többet tudunk meg Isten velünk kapcsolatos szándékáról, és alkalmazzuk azt, amit megtudtunk, Isten egyre tovább vezet bennünket az Ő országába vivő úton.

Az egyik áldás, amelyet Isten mindnyájunknak ad, a bőkezűség előjoga. Terve, hogy a lévitákat a tizeddel támogassa, lehetővé tette az Úr számára, hogy az egész Izraelt, mint nemzetet megáldja. De a léviták sem voltak kivételek, jövedelmük tizedét nekik is vissza kellett juttatniuk a papok számára.  

Egy másik tanulság ebből a fejezetből, hogy ne válogassuk ki ajándékainkat Isten számára, akár az állatok, akár kertünk termékei közül, hanem a legjobbat kell adnunk, amivel rendelkezünk. Hasonlóképpen a Vele töltött időnk sem a maradék kell, hogy legyen, miután sok mindent elvégeztünk azon a napon. Ez napunk legjobb része kell hogy legyen. Jézus mondja Máté 6:33-ban: „Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek."

Hasonló elvek vonatkoznak pénzkezelésünkre is. Követői újra és újra megtapasztalták, hogy ha Őt helyezik az első helyre, a többi résszel előbbre jutnak. Ha más kötelezettségekkel foglalkozunk elsőként, valószínű, hogy kevés marad Isten számára!

  

John Beckett
Professor of Computing
Southern Adventist University