Mai szakasz: Ezsdrás 7

Isten munkája soha nem ér véget az épületekkel. Míg a 6. fejezetben annak leírásával találkoztunk, hogy fejeződött be a templom építése, a 7. fejezet Isten gyermekeinek hit általi útjáról beszél, akik visszatértek Jeruzsálembe. A megújulás és reformáció útja ez.

Ezsdrás volt az az ember, akit Isten választott ki vezetőül ebben a munkában. A tanúság szerint „Ezsdrás írástudó volt, jártas Mózes törvényében”. Továbbá ezt írja róla a Biblia: „Mert Ezsdrás szívből törekedett arra, hogy kutassa és teljesítse az Úr törvényét, és tanítsa Izráelben a rendelkezéseket és döntéseket”. A törvény ismerete csak egy dolog; az egy másik, hogy törekszünk is betartani azt, amit mond a törvény.

Isten kész arra, hogy céljai elérése érdekében mindenki szívében munkálkodjon: pogányokéban és mindazokéban, akik már az Ő nyájában vannak. Artaxerxész, a király válaszolt az Úr kegyelmére, és felajánlotta az állam pénzének felhasználását az Isten házának szépítésére Jeruzsálemben (27. vers). Amikor az emberek reagálnak Isten felhívására, az Úr biztosítja a szükséges eszközöket, hogy véghezvihessék az Ő akaratát.

„Ábrahám Istene, készíts elő nőket és férfiakat még ma, akik Ezsdráshoz hasonlóan válaszolnak a Te kegyelmedre!”

Pardon Mwansa
alelnök
Generál Konferencia

Fordította: Baksa Viktória

4 Mózes 33

Isten utasítása választott népe számára az volt, hogy irtsanak ki MINDEN népet és MINDENFÉLE bálványimádást az Ígéret földjén. Nem azt mondta, hogy űzzetek ki néhány lakost, és romboljatok le néhány bálványt. Az utasításai pontosak és egyértelműek voltak. Szabaduljatok meg mindentől!

Isten utasításának figyelmen kívül hagyása eljövendő bajt okoz. Jó előre megmondta ezt nekik. „De ha nem űzitek ki onnan az ország lakosait és megengeditek, hogy néhányan veletek éljenek, akkor folyton bajt okoznak majd nektek, és elfordítják a szíveteket tőlem. Olyan irritálóak lesznek számotokra, mint egy tüske a szemetekben és tövis az oldalatokban” (lásd: 4Móz 33:55).

Isten soha nem elégszik meg egy félig átadott szívvel és laodíceai hozzáállással. A bűn iránti toleranciája egyenlő a nullával. A bűn vagy bűn, vagy nem az, nincs köztes állapot. Vagy azt választjuk, hogy cselekedjük a bűnt, vagy azt, hogy nem. „Nem lehetünk félig az Úréi és félig a világéi. Nem vagyunk Isten gyermekei, ha nem vagyunk 100 százalékig azok.” Végül, mikor Isten eltörli a bűnt, ugyanezzel a hozzáállással teszi majd, amit itt 4Móz 33-ban kifejez. A megtisztítás folyamata teljes lesz, a legkisebb nyoma sem maradhat a bűnnek. „A bűnnel szemben, bárhol van is, ’a mi Istenünk megemésztő tűz’ (Zsid12:29). Mindazokban, akik alávetik magukat hatalmának, Isten Lelke megemészti a bűnt. De ha az ember ragaszkodik a bűnhöz, azonosul is vele. Azután pedig Isten dicsősége, amely elpusztítja a bűnt, el kell, hogy pusztítsa a bűnöst is” (Ellen White: Jézus élete. Budapest, 1989. Advent Kiadó. 79. oldal). Ezek a szavak ugyanazt fejezik ki számunkra, amit Isten kifejezett választott népe számára Mózes 4. könyve 33. fejezetében. A fejezet szavait nem lehet félreérteni vagy félremagyarázni. Ugyanakkor akárhányszor Isten utasítást ad, mindig van választási lehetőség. Vajon akik hallják az utasítást, Isten útját választják, vagy a saját fejük után mennek? „ A bűn, bármilyen kicsinek is látszik, ha tápláljuk, az örök veszteség veszélyét rejti magában. Amit nem győzünk le, az minket győz le, és a rombolásunkra szolgál.”

Ahogy Izrael fiai átkeltek a Jordánon, és elkezdték megtisztítani a földet, nem követték Isten kifejezett utasításait. Megtettek valamennyit, de nem MINDENT. „magasztos küldetésükkel mit sem törődve a kényelem útját és saját vágyuk kielégítését választották, és elszalasztották a föld elfoglalására adott alkalmat. Sok nemzedéket kínzott a bálványimádó népek maradéka, mely a prófétai jövendölés szerint ’szálka’ volt a szemükben és ’tövis’ az oldalukban”(Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 508. oldal).

Fred Knopper

Adventist Media Center

Fordította Kóczián Ágnes