Mai szakasz: Ámos 1

Ámos, aki nevének jelentése „teherviselő”, egy nyolcadik századi egyszerű pásztor ember volt Tékoában, aki nem egy próféta fia volt, és nem is kapott prófétai kiképzést (7:14). Isten hívta el, hogy prófétáljon Izrael ellen vallási és politikai vezetőinek viselkedésével kapcsolatosan, akik gonoszt cselekedtek Isten szemében. Ez egy olyan időszakban történt, amikor Izrael és Júda is sikeres volt Uzziásnak, Júda királyának, valamint Jeroboámnak, Izrael királyának uralkodása idején. Nemcsak Izrael, hanem Júda ellen is prófétálnia kellett (1. vers). Biztonságban érezve magát az idegen ellenségektől, és saját erejében bízva Izrael nem látott veszélyt vagy pusztulást, de a siker melléktermékei, a büszkeség, a luxus, az önzés és elnyomás kezdték bőséggel beérlelni gyümölcseiket mind a két országban. Ámost felzaklatta a pazarló életmód és azok a bűnök, amelyeket olyan élénken ecsetel. Korholja azokat a bűnöket, amelyek az anyagi jólétből, költséges szenvedélyekből, dorbézolásból, bujálkodásból eredtek, amelyeket azért tehettek meg, mert elnyomták a szegényeket, kiforgatták az ítéletet megvesztegetések és zsarolás által. Ámos nagyon szemléletesen ábrázolja Isten nemtetszését: „Felharsan az Úr hangja a Sionról, mennydörög Jeruzsálemből; gyászba borulnak a pásztorok legelői, és elszárad a Karmel teteje” (2. vers – új prot. ford.). A 3-15. versek Isten Damaszkusz, Gáza, Tírusz, Edom és Ammon feletti ítéletét írják le.

Damaszkusz (3-5. vers), a Szír birodalom gyönyörű, jómódú, jól megerősített fővárosa, és az egész Szíria képviselője meg fogja tapasztalni Isten ítéletét szándékos és megrögzött gonoszságaiért, különösképpen azért, mert „vas cséplőszánokkal csépelték” a népeket (3. vers – új prot. ford.). Isten figyelmezteti, hogy tüzet küld, és elpusztítja Hazáelt és fiát Hadadot, az egész dinasztiát és Damaszkusz városát az összes fényűző királyi palotával együtt. A város kapuit biztosító vasrudak eltörnek azért, hogy az ellenség bevonulhasson, a népet pedig lemészárolják az Aven völgyében, és végül Szíria népét fogságba viszik. Mindez beteljesedett, amikor Asszíria királya felvonult Damaszkusz ellen, és bevette azt.   

Gáza, a filiszteus város ellen vádat emel Isten a kényszerített kitelepítések és rabszolgatartás miatt. Isten úgy döntött, hogy tüzet bocsát Gáza várfalaira és megemészti palotáit. Asdódot, Askelont és Ekront lemészárolják. Gázát Egyiptom királya és Nagy Sándor is legyőzte. Asdódot Uzziás király majd II. Sargon vették be. Isten eltörli azokat, akik megpróbálják eltörölni az Ő népét.    

Tíruszra Fönícia fővárosára is ítéletet mondanak, amiért rabokat adott át Edomnak. Ezért felelősségre vonta őket Isten a zsidókat ért szenvedések miatt. Tírusz szárazföldi részét Szanhérib foglalja el, majd később a Tíruszhoz tartozó szigetet Esárhaddon, végül Nagy Sándor rombolja le teljesen. Isten szemében egy bűnsegéd ugyanolyan vétkes, mint aki elköveti azt.     

Mindezek után Ámos megítél három nemzetet, amelyek vérrokonok Izraellel: Edomot, Ammont és Móábot. Elítéli Edomot, Ézsau leszármazottját, aki nem igazán testvérként bánt Jákob leszármazottaival; és az ammonitákat, akik ellenséges viszonyban álltak Izraellel. Csúnya dolog egy ellenséget gyűlölni, csúnyább egy barátot, de még csúnyább egy testvért. Isten segítsen bennünket, hogy mindenkit szeretni tudjunk!

Deepati Vara Prasad, Ph.D.
Watchman Publishing House, India