Mai szakasz: Mikeás 2

Miközben az első fejezet világosan beszél az ítéletről, Mikeás nem hagyja olvasóit remény nélkül. A második fejezetben arról biztosít bennünket, hogy létezik egy maradék, amelyet Isten összegyűjt és megment az ellenségtől.

Olyan képeket alkalmaz, amelyeket a vidéki ember könnyen megért, mint például azt, hogy Isten biztonságos helyre gyűjti az övéit, ahogyan a juhokat a karámba terelik (12. vers). Általános emberi szükséglet, hogy legyen számunkra egy biztonságos hely, egy otthon, ahol gondoskodnak rólunk. Jézus azt mondta, hogy ne nyugtalankodjék a szívünk, mert Ő helyet készít nekünk, ahol örökre Vele lehetünk (Jn 14:1). Az a hely, amelyet Ő készít nekünk az oltalom és a biztonság helye lesz; igen, ebben reménykedünk.  

Láttam egy rajzot két eszkimóról, akik jégbe vágott lékek mellett horgásznak. Az egyik eszkimó akkora léket vágott, amekkorát a horgászáshoz megfelelőnek gondolnánk. A másik egy nagy léket vágott, akkorát, hogy egy egész bálna átférhetett rajta. Hitt abban, hogy egy nagy halat fog majd.

A remény az a bizalom, hogy egy szebb nap közeledik. Pál azt mondja: "Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk" (1Kor 15:19). Ha az élet igazságtalannak is tűnik, vagy kibillent az egyensúlyából, tudom, hogy egy napon minden rendbe jön.

Reményünk az Úrban van, aki olyan egyensúlyt, harmóniát és biztonságot hoz teremtett világába, amely örökké megmarad.  

Gordon Bietz, D.Min.
a Southern Adventist University dékánja