Mai szakasz: Ámos 3

Ebben a fejezetben Ámos felhívást intéz az érzéketlen és nemtörődöm néphez, hogy vegyék figyelembe Isten ítéleteit (1-8. vers), és Isten igazságosságát, aki megfenyíti azokat, akik bűneikben maradnak és nem térnek meg. Úgy mutatja be Istent, mint aki igazságos és szent (9-15. vers).  

Izrael és Júda – az a család, amelyet Isten felhozott a szolgaság földjéről – egy világos üzenetet kapott (1 vers). Isten kiválasztotta őket, mint népet és egy különleges kapcsolatra lépett velük. A kiváltságok és a nagy világosság ellenére, amely beragyogta útjukat, a választottak vétkeztek Isten ellen. Fő bűnük a hitehagyás volt (3:14; 4:4-5. vers).  

Isteni ítélet alá estek a korrupció, a kapzsiság és a fényűzés miatt, amelynek következtében figyelmen kívül hagyták a felebarát iránti legalapvetőbb kötelezettségeket és kegyetlenül elnyomták a szegényeket. A nagyok és hatalmasok helytelenül használták fel vagyonukat és befolyásukat, amelyet jól használva felszámolhatták volna a korrupciót és a szegénységet. Isten kijelentette, hogy az Izraellel kötött különleges szövetséget nem tudja fenntartani addig, míg ragaszkodnak gonoszságukhoz, ugyanúgy ahogy két ember sem járhat együtt (3. vers), ha nem ugyanabba az irányba haladnak, vagyis nincs közös céljuk és látásmódjuk. 

Ahogy az oroszlán ordít, mielőtt rárontana prédájára (4. vers), Isten is úgy figyelmezteti a gonosztevőket prófétája által, mielőtt megbüntetné őket. Ahogy a madár csapdába esik (5. vers), a bűnöst is úgy fogja meg saját gonoszsága, és nem tudja elkerülni bűnének büntetését. Ahogy a hirtelen megszólaló trombita hang félelmet kelt a városban (6. vers), Isten is arra vágyik, hogy prófétái üzenete ugyanígy felébressze a bűnöst. Az embernek emlékeznie kell arra, hogy Isten büntetése követi szolgáinak, a prófétáknak a figyelmeztetéseit (7. vers). Ahogy az oroszlán ordítása félelmet kelt emberben és állatban, az isteni Igének is megvan a hatása a prófétára, aki nem tudja megállni, hogy ne prófétáljon, és ne adja át Isten üzenetét (8. vers).

Ámos hívja a pogányokat, Filiszteát és Egyiptomot, hogy figyeljék meg Izrael bűneit és meg fognak lepődni a magukat Isten népének vallók gonosz életén. Izrael elfelejtette az igazságosságot, ami a társadalom alappillére; erkölcsileg és lelkileg vakok lettek, úgy hogy nem tesznek jót, de nem is tudják, hogy mi a jó. Ezért az isteni büntetés alapos lesz, kivéve egy kis maradék esetét (12. vers). 

Amikor Isten családja nem élt előjogaihoz és küldetéséhez méltóan, kiváltságos helyzetétől megfosztotta az Úr, amit a keresztény egyház, Isten lelki népe kapott meg. Minél jobban ismeri valaki Isten akaratát, annál nagyobb a felelőssége, de a jutalom is. Bárcsak tanulnánk Izrael tapasztalatából, és közelebb húzódnánk Istenhez és egymáshoz is!  

Deepati Vara Prasad, Ph.D.
Watchman Publishing House, India