Mai szakasz: Ámos 7

Ez a fejezet Ámós öt látomásából hármat ír le, amelyek az Izraelre váró ítéletről (1-9. vers) és az Amáziással, Béthel papjával való összeütközéséről szólnak (10-16. vers).

Az első ítélet az éhínség (1. vers). A sáskák, Isten haragjának eszközei özönlik el a földterületet, hogy elpusztítsák annak szépségét és termését, ennek következtében pedig éhínség sújtsa lakóit. Isten hosszan tűr népéért, de nem mindig, különösen akkor nem, amikor ennyi gonoszságra vetemednek. Mégis, az ítéletben benne volt Isten kegyelme. A rovarok csak a sarjút pusztították, ami kevésbé értékes az első terméshez képest.

Jegyezzük meg, hogy az a kegyelem, amit Isten ad nekünk, sokkal nagyobb jelentőségű és értékesebb, mint az, amit megvon tőlünk. Ez a tudat arra kellene, hogy ösztönözzön, hogy hálás szívvel rendeljük alá magunkat az Ő akaratának akkor is, amikor csalódások érnek.

Látva a sáskák szörnyű munkáját, Ámós közbenjárt Izraelért (2. vers). A próféták feladata volt imádkozni azokért az emberekért, akiknek prófétáltak, így bizonyítva, hogy bár ítéletet hirdetnek az emberek ellen, mégsem gyönyörködnek pusztulásukban. A tűz általi ítéletről szóló látomásban (4. vers) Isten megmutatja, hogy sokféle módon tudja alázatra nevelni a bűnöst. A perzselő szárazság tüze, melyet Isten hívott elő, szörnyű dolgokat tett; a legmélyebb víztározókat is kiszárította, mutatva, hogy Isten látogatásait semmi sem állíthatja meg. A próféta ismét közbenjárt a bűnösökért. Elismerte, hogy Izrael népe az ellenséges seregek korábbi pusztításai miatt igen megfogyatkozott. Az Úr újra megenyhült, és elhalasztotta az ítéletet, mert a prófétai közbenjárás valóságosan megváltoztatja Isten viszonyulását a néphez.

A harmadik látomás, a függőón (7. vers), emlékeztet minket, hogy Izrael egy erős fal volt, melyet az Úr emelt. De most Isten a falon áll a mérőónnal, és nem azért, hogy szilárdan tartsa a falat, hanem, hogy megmérje, és ítéletet hozzon rá, mert nem felelt meg elvárásainak. A büntetés ezúttal bizonyos. Jegyezzük meg: eljön az idő, amikor már azokat sem menti meg többé az Úr, akiket korábban igen sokszor megkímélt.

Ámós többszöri közbenjárása ellenére Izrael tovább vétkezik. Sőt, üldözte a prófétát. Amáziás, a bétheli aranyborjú-imádati hely főpapja, panaszkodott Jeroboám királynak a próféta miatt, de véletlenül sem említette meg a próféta imáit a népért. Figyeljük meg, hogy a szentséget tettető főemberek gyakran a valóban szent életű személyek legádázabb ellenségei. 

Ámós ott prófétált, ahova Isten kinevezte (14, 15. vers). Bizonyságot tett arról, hogy Isten akkor hívta el őt, amikor még csak egy marhapásztor volt, és nem azért, hogy féljen az emberektől, hanem, hogy Isten akaratát teljesítse. A talentumai Istentől származtak (12. vers). Próféta volt, nem végzettsége szerint vagy főállásban, hanem mert Isten elhívta, hogy megdicsőítse Őt, szolgálja az embereket és jót cselekedjen.

Ámós elítéli Amáziást, amiért elutasítja Isten ítéletét (16-17. vers). Amikor pedig Amáziás el akarta hallgattatni Amóst, a próféta megjövendölte neki a felesége és gyermekei sorsát. A feleségét prostituáltként fogják kezelni, a fiai és lányai háborúban halnak meg kard által, a pap pedig élni fog, hogy mindezt lássa, majd pedig fogságba viszik, és idegen földön hal meg. Mivel bálványimádatra tanította a népet, ezért Isten megállítja ebben a bűnben. Sajnos néha látnunk kell azt, hogy másokat mi vezetünk bűnbe, ezért Isten ítélete miattunk sújtja őket.

Deepati Vara Prasad, Ph.D.
Watchman Publishing House, India

Fordította: Rajki Dávid