Más prófétákkal ellentétben Jónás könyvének
középpontjában ő maga, és Istennel való személyes kapcsolata áll. A négy
fejezeten át végig azt láthatjuk, hogy az Isten és Jónás közti összjáték nagyon
szoros és személyes jellegű. Én kicsit még irigylem is Jónást a személyes,
hallható párbeszédek miatt, ami köztük zajlik. Végül is melyikünk ne szeretné,
hogy Isten személyesen szóljon hozzá? Lehet, hogy Ő már most is beszél hozzánk,
mi viszont úgy döntünk, hogy becsukjuk a fülünket, így engedve utat annak a kifogásnak,
hogy: „Uram, nem hallottam, mit mondtál.”
Jónás
nem tudta ezt a kifogást felhozni, amikor Isten azt mondta neki, hogy menjen,
és hirdesse az Úr üzenetét Ninivében. Isten hangja és utasítása teljesen
érthető volt. Hallod Isten hangját, amint ezt mondja: „Ezen az úton járjatok” (lásd Ézs 30:21)? Vagy nem veszel tudomást
a hangjáról, hogy utána letagadhasd, hogy hallottad? Ha nem hallod Isten
hangját, amint hozzád szól, akkor már a kereszténységed gyökerénél van
problémád. Hogy miért? A mi Istenünk tegnap, ma és örökké ugyanaz. Szólt az Ő
népéhez az Ószövetségben, szólt hozzájuk az Újszövetségben, és szól a népéhez
ma is. Hogy honnan tudom? Hadd kérdezzem meg: az Ő nyájához tartozol? Ha igen,
akkor ezek a szavak neked szólnak: „Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én
ismerem őket, ők pedig követnek engem” (lásd Jn 10:27)
Azt
is felfedezhetjük a Zsid 3:7-8-ban, hogy Pál elvárta olvasóitól, hogy hallják
Isten hangját: „Ezért, amint a Szentlélek
mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!” A
Jel 3:20-ban pedig Jézus újra így szól hozzánk: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat,
és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz.” Isten hangját csak egy darabig
hagyhatjuk figyelmen kívül, és Jónáshoz hasonlóan nekünk is szükségünk van egy
„tengeri szörny”-élményre ahhoz, hogy megtanuljunk Istenre hallgatni, és Őt követni.
Egyszer
mindenki meghallja Isten hangját, akkor azonban csak azok fognak a feltámadásra
felébredni, akik már hozzászoktak, hogy rendszeresen hallgassanak erre a
gyönyörű hangra. János beszélt erről az időpontról az 5. fejezet 28-29.
verseiben: „Ne csodálkozzatok ezen, mert
eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját,
és kijönnek. Akik a jót tették, az életre támadnak fel; akik pedig a rosszat
cselekedték, az ítéletre támadnak fel.”
Nyilvánvaló,
hogy még Isten prófétai sem immunisak a lelki hanyatlással szemben, és nem
mindig figyelnek Isten hangjára a mindennapi kis dolgokban, amik aztán a
nagyobb, súlyos kimenetelű „Jónás eseményekhez” vezetnek. Az utasítások
követése nem tartozott Jónás legjobb képességei közé, ő a nehéz úton tanulta
meg, hogy igencsak érdemes meghallani Isten hangját, és követni az utasításait.
Remélhetőleg most te is figyelsz és tanulsz, hogy gyorsabban reagálj Isten
kéréseire.
Jim Ayer
Adventista Világrádió
Fordította: Kóczián Károly
(Az igehelyek az új protestáns fordításból valók – a
szerk.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése