Mai szakasz: Jób 10

Jób lelkének keserűségéből szól ebben a fejezetben (1. vers). Ezt mondja Istennek: „Ne kárhoztass engem, add tudtomra, miért perelsz velem. A Te kezed munkája vagyok. Miért utasítsz vissza?” (3. vers.). Testi szemeiddel fogsz nézni a vizsgálati ítéletben, mint az emberek, akik állandóan a rosszat keresik egymásban? (4. vers)

Jób tudja, hogy kapcsolatban áll Istennel és Isten kezének biztonságában nyugszik. „Jól tudod, hogy nem vagyok gonosz.” (7. vers) Jób biztonságban van Isten kezében, mert Isten a Teremtője: „Úgy formáltál, mint az agyagedényt (ld. 1Móz 2:7. Ekkor megformálta az ÚR Isten az embert a föld porából), és most újra porrá tennél engem? (9. vers) Isten csontozatot adott Jóbnak és bőrrel borította azt. Életet adott neki, személyiséget, kedvességet, és lelket – a képességet, hogy lelki kapcsolatai legyenek (12. vers). Jób Isten szívébe van rejtve (13. vers).

Mivel Jób Isten szívében van, elképzelhetetlen Elifáz és Bildád következtetése, miszerint ha rossz vagy, akkor rossz dolgok történnek veled. Ha jó vagy, akkor pedig jó dolgok történnek veled (14-15. vers.). Abból következtetnek erre, hogy Jób Isten kezében van, és jót tesz neki a szenvedés, mert Isten ezzel tisztogatja és jobbá teszi őt (16. vers).

A „harag” és a „felháborodás” szavak (17. vers) rossz érzést keltenek. Ahhoz, hogy megértsük itt mit is jelent, a Mózes korában használt nyelvet kell figyelembe venni, ahol azt jelenti, hogy ”bekötöz”. Ez az egyik ritka szó Jób könyvében, ami nem egyezik a mi fordításunkban található „bosszúállás” szóval. Mivel Jób Istenben van elrejtve, élvezte a jólét előnyeit. Szenvedéseit a mérleg másik serpenyőjébe kívánja helyezni, összemérve őket az áldásokkal és megkérdezni, hogy ez a sok rossz most miért történik vele (18. vers). Kíváncsi, vajon nem lett volna-e jobb, ha meg sem születik, vagy inkább születésekor meghal, mint hogy szenvedjen (18-19. vers).

A 20. versben Jób egy „hétvégi szünetet” kér életében. Napjai már úgyis fogytán, ezért ha kis időre megszűnne a szenvedése, lenne  egy kis vigasztalása mielőtt meghal, mert akkor a sötétség és a halál árnyékának földjére megy (21-22. vers).

Drága Istenünk! Mi is a Te szívedben, lelkedben és kezedben nyugszunk. Krisztus a mi közbenjárónk az ítéletben. Urunk, add nekünk Jób lelkületét, hogy tudjuk, még a szenvedésünk is a Te kezedben és szívedben van. Ámen.

Koot van Wyk
Kyungpook National University
Sangju, South Korea

Fordította: Csala Beáta

5 Mózes 33

Mózes ebben a fejezetben megáldotta Izrael nemzetét. Ezzel kontrasztban áll Jákob, Mózes első könyvének 49. fejezetében a tizenkét fiára kimondott áldásainak sora és néhány átka. E fejezet áldásai azonban nem tizenkét fiúnak szóltak, hanem tizenkét törzsnek, mert időközben Jákob tizenkét fia hatalmas nemzetté nőtt. Ha összevetjük a két fejezetet, láthatjuk, hogy jelentős különbség van aközött, amit Jákob és amit Mózes mondott.

Jákob emberi nézőpontból beszélt. Ő leírta a tizenkét fiának minden emberi gyengeségét. Amit abban a fejezetben olvasunk, nem egy kellemes kép. A Mózes által leírt második áldássorozat azonban élesen különbözik ettől.

Jákob búcsúbeszédében például megtaláljuk a Simeonnak és Lévinek mondott következő ominózus szavakat: „Átkozott haragjuk, mert erőszakos ... Szétosztom őket Jákóbban, elszélesztem Izráelben” (1Móz 49:8). Mózes viszont látja a jövőt. Az átok áldásra fordult Lévi számára, és a szétszóratás egész Izraelnek való szent szolgálattá alakult át. A léviták „tanítják döntéseidre Jákóbot, és törvényedre Izráelt” (10. Vers).

„Drága Istenem, látom, ahogy az idő és a te Lelked meggyőző munkája fokozatosan átalakította a tizenkét fiút a remény embereivé. Én nem fogom megengedni, hogy a korábbi bűneim veszélyeztessék a jövőmet. Változtass át engem Jézus hasonlatosságára a mai napon!”

John Ash

Chinese Union Mission

Hong Kong

Fordította Kóczián Károly