Mai szakasz: Jób 8

Ebben a fejezetben a súahi Bildád beszél. Nem azért van ott, hogy Jóbnak segítsen, hanem hogy saját világnézetét védelmezze. Bildád tévedésekkel övezett részigazságokat sorolt fel. Tisztában volt az ősatyák felismeréseivel és azzal, ami Mózes első könyvében, az 1:11.-ben szerepel  (8-10.vers). Tehát azt mondja Jóbnak, hogy ne csak tanulmányozza a történelmet, hanem engedje, hogy az ősök felfedezései vezessék  (8. vers).

Bildád szerint Jóbnak erre van szüksége. Azt kérdezi tőle, hogy növekedhet-e a káka mocsár nélkül, vagy a sás víz nélkül (11. vers). Hasonlóképpen, a gonosz ember is csak Isten büntetését és nem áldását kaphatja (13. vers). Bildád gondolkodása szerint, ha valaki elfeledkezik Istenről, attól Ő megvonja áldását, aki pedig megemlékezik Róla, arra áldásait árasztja. Az „Ilyen az ösvényük” kifejezés azt jelenti, hogy az ember életében ugyanúgy működnek a dolgok, mint a természet törvényei a káka és a sás esetében.

Akik elfeledkeznek Istenről, elvesznek (13. vers), és az ember magabiztossága és önbizalma olyan, mintha pókhálóra támaszkodna (14. vers). Ez a gondolkodásmód nagyon törékeny és önáltató, csalóka biztonsággal teli (15. vers).  A hízelgő úgy megcsalja önmagát, hogy ha valami bántaná, letagadja azt. Bildád ezzel arra utal, hogy Jób is tagadja, hogy Isten a rossz cselekedeteiért büntetné őt (18. vers). Ha ez így folytatódik és Jób meghal, senki sem fogja meggyászolni, és mások foglalják el a helyét (19. vers).

Becsületére legyen mondva, Bildád kihangsúlyozza az igaz elvet, miszerint Isten nem utasítja vissza az ártatlanokat, és nem emeli fel a gonosztevőket (20. vers). Majd utal rá, hogy Jób esete nem reménytelen, ha megbánja bűneit, Isten nevetéssel tölti meg száját és ajkait vidámsággal (21. vers). Ha ez megtörténik, Jób ellenségei szégyenbe öltöznek és a gonoszok sátra megsemmisül. (22. vers).

Bildád tanácsa nagyon jól hangzik, de a 18. fejezet fényében, mint azt később látni fogjuk, semmi kétség, hogy – Isten szavai szerint – a jövendőt próbálja jelenné tenni. Ez annak a következménye, ha valaki a látottak szerint akar élni, és azt gondolja, hogy ismeri a teljes igazságot, figyelmen kívül hagyva a mennyei lázadás történetét.

Drága Istenünk! Mózes felhívta figyelmünket a megtévesztő mértékhez való ragaszkodás és a törékeny alapokra építkezés veszélyeire. Ez sátán és életünk elleni csapásinak tagadása. Kérünk, ments meg minket korunk Bildádjaitól! Ámen.

Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea

Fordította Csala Beáta

5 Mózes 31

Meglehetősen könnyű szomorúan olvasni Mózes életének végéről. Végül is egy hosszú, nehézségekkel teli életet élt, ami látszólag csalódással ért véget. Az első negyven évet Egyiptomban töltötte, még a Fáraó palotájában is élt; negyven éven át a juhokat legeltette Midián pusztájában; negyven évet pedig Izrael vezetésével töltött a sivatagban. Életének mindegyik szakasza az idő haladtával egyre bonyolultabb lett. Mindezt tetézte az, hogy nem mehetett át a Jordánon az ígéret földjére. Milyen kiábrándító?!

De Mózes Istennel való kapcsolata (Zsid 11:23-27 ezt hitnek nevezi) tekintetét az örökkévaló dolgokra irányította a nehézségek helyett. Mózes bizonnyal elmondhatta azt, amit Pál, hogy „azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik” (Rm 8:18).

Noha Mózes nem mehetett be az ígéret földjére az izraelitákkal, elmondhatta a népnek, hogy Isten velük megy. Lényegében ezt mondta: „Nem én voltam az, aki eddig vezettelek, hanem az Úr; és ha én el is hagylak benneteket, Ő nem.”

Mózes nagy ember volt; az egyik legnagyobb azok közül, akik valaha e Földön éltek, de Mózes nem volt nélkülözhetetlen vagy pótolhatatlan. Istennél Izrael jó kezekben volt – akár Mózessel, akár nélküle.

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong