Mai szakasz: Jób 23

Jóbnak és Mózesnek hasonló tapasztalatai voltak. Mindketten fejedelmi rangban voltak és sokat veszítettek. Mózesnek menekülnie kellett Egyiptomból, Jób pedig az Isten és Sátán között folyó nagy küzdelem miatt veszítette el mindenét.

Joggal kérdezhetjük, hogy miért beszéltek úgy Jób barátai, mintha egy bírósági tárgyaláson lettek volna? Mindkettőjüknek ismerős volt ez a bírósági hangvételű beszéd. Képzeljük csak el, ha egy multimiilliárdos közeli barátai lennénk, bizonyára nem hagyná, hogy hajléktalanként az utcákat rójuk. Mégis, más megközelítésből kell a beszélgetést elkezdenünk egy hajléktalannal és egy multimilliárdossal.

Ebben a fejezetben Jóbon a beszéd sora. Azt mondja, hogy ezen a bizonyos napon keserű a panasza. Isten keze súlyosbodik rajta, ahogy sóhajtozik (2. v.). A csendet itt egy bal kezével száját eltakaró, ülő ember jelzi. Jób mégis szükségét érzi, hogy lehetőséget kapjon Istennel beszélni „az Ő széke előtt”, a mennyei bíróságon – egy úgymond vizsgálati ítéletben. „Eléje terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő érvekkel.” (3-4.v.) Jób olyan jól ismeri Teremtőjét, hogy tudja, Ő válaszolna neki és Jób megértené, amit Isten mond neki (5. v.).

Vajon olyan lenne Isten, mint Jób barátai, erővel ítélne, vagy kényszert alkalmazna, mint ők? (6. v.) Jób értelmezése szerint nem. Bebizonyosodna becsületessége és örökre megszabadulhatna bírájától (a vizsgálati ítéletben a második haláltól).(7. v.) Jób tudja, hogy a földi bíróságok, akár északon, délen, nyugaton, vagy keleten nem tudnak segítséget nyújtani azok számára, akik Krisztusban vannak, aki a mi Védőügyvédünk a mennyei bíróság előtt. Miért? „Ő jól ismeri lépteimet. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.” (9-10. v.) Jób hite, ami olyan, mint Mózesé ebben a fejezetben hangsúlyozódik ki, bekeretezve, aláhúzva, kiemelve, ez az egész Jób könyvének központi ékessége.

Jób felsorolja becsületességét az istentiszteletben, és hűséges cselekedeteit. Megtartotta Isten parancsolatait, kijelentéseit és felismeréseit sokkal azelőtt, hogy Mózes a Sínai-hegyen megkapta a Tízparancsolatot. Amit Mózes kapott, az nem volt újdonság, hanem megismétlése annak, ami már előtte is köztudott volt. Isten egyedülálló (három Személy, mégis egy Isten). „De Ő ugyanaz marad, kicsoda változtathatná meg? Amit lelke megkíván, azt meg is teszi.” (11-13.v.) A vizsgálati ítéletben Krisztus „Bizony véghezviszi, amit elrendelt felőlem, és még sok ilyesmi van nála”. Mikor Jób arra gondol, hogy Isten színe elé kell állnia, elgyengül a szíve és félelem járja át. De mivel biztos abban, amit Krisztus érte tesz majd az eljövendő vizsgálati ítéletben, Jób örvendezik, hogy még nem vágatott le (14-17. v.).

Drága Istenünk! Mózes és Jób tudták, hogy Isten az, aki megpróbál bennünket, és hogy ők aranyként kerülnek ki a próbából. Kérünk, ne vigyél minket kísértésbe és add, hogy mi is aranyként kerüljünk ki a próbákból. Ámen.

Koot van Wyk
Kyungpook National University
Sangju, South Korea

Fordította: Csala Beáta

Józsué 12

Ez a fejezet összefoglalja Izrael népe minden vívmányát, amelyet megvalósítottak először Mózes, majd Józsué vezetése alatt. Józsué hőstetteit követve arra kell emlékeznünk, hogy nem ő volt az egyetlen harcos, aki által Isten a győzelmet adta. Mielőtt Józsué lett, volt egy Mózes.

Ez a fejezet nem csak a legyőzött királyokat és az elfoglalt területeket sorolja fel, hanem azoknak a végét is látjuk, akik ellenálltak Istennek, és Izrael ellen harcoltak. Az engedelmesség nem volt mindig könnyű. A továbblépést jelentette a nagy akadályok ellenére is, tudva azt, hogy a vonakodás bukást és veszteséget eredményezhet. De Izrael történetét ebben az időben hosszútűrés és a rendületlen kitartás fémjelezte. Másrészről, a kánaániták megkeményítették magukat Istennek Izrael általi önkinyilatkoztatásával szemben, és ezt mondták: „kicsoda uralkodik fölöttünk?” és keservesen harcoltak egészen a végletekig, Isten és remény nélkül (Hetednapi Adventista Bibliakommentár 2.kötet 236. oldal).

Mindig jó, ha arra gondolunk, hogy Izrael sikere nem nekik, hanem Istennek volt tulajdonítható, ugyanígy a mi sikereink sem a mieink, hanem az Istené, és azoknak a hátán és vállán épülnek fel, akik előttünk jártak; s akik utánunk jönnek, még nagyobb dolgokat tesznek majd, mint mi.

Willie Edward Hucks II
Associate Ministerial Secretary
General Conference